#247 Faust

Matenrou Opera - Faust



A sötétségben, ahol még fény sosem járt,
Lebeg, lebeg... táncol egy hang.
Az a fantom maga a valóság, valóság,
Én magamban mégis inkább csak illúziónak hívom.

Az a hívó hang olyan édes!
Nedves nyelvével kígyózik testemen.
A múltba zuhanok, fellépek Isten ellen;
S kidobom majd messzire a jövőt.

Ha kezem meg tudja ragadni a tiédet,
Akkor ezek a fülek képesek lesznek
Még egyszer figyelni a hangodra.
Az sem számítana, ha felajánlottam volna életem...
Szerelmem, ha vennél még egy mély lélegzetet a kedvemért,
Átadnám majd testem a sötétség csábításának.

Kedvességbe burkolózva éreztem a melegséget,
Gyengédségbe burkolózva akarom itthagyni ezt a világot.

Ha kezem meg tudja ragadni a tiédet,
Akkor ezek a fülek képesek lesznek
Még egyszer figyelni a hangodra.
Az sem számítana, ha felajánlottam volna életem...
Szerelmem, ha vennél még egy mély lélegzetet a kedvemért,
Átadnám majd testem a sötétség csábításának.

Visszatérek abba az időbe,
S engedd meg, hogy téged is lássalak!
Csak még egy kis időt hagy töltsek el veled,
Élve...

Jegyzetek:

A címről
A 'Faust' egy opera Goethe tollából, szerintem említés szintjén mindannyian hallottatok már róla.
"Ez egy doktor története, Faust doktoré, aki mágiával is foglalkozott, és egy nap egyezséget kötött az ördöggel, hogy halála után átengedi a lelkét neki, ha addig akad az életében egy olyan pillanat, amikor valóban boldognak és elégedettnek érzi magát." Erre utal is a dalszövegben ez a részlet: "A múltba zuhanok, fellépek Isten ellen; S kidobom majd messzire a jövőt."