#261 SOUL CRY - Síró lélek

Nega - Síró lélek



Épphogy lehalkítottam hangom,
Máris sikítottam.
Van valami a szívemben...

Eldobtam magamtól azt a hitvány érzelmet,
Nedves szemekkel bámulok rá.
A gondolatok rólad, akit bántottalak...
Aah... akkor is rendben lesz minden,
Ha nem jön el az óhajtott jövő?

Kétséged, zavarod és szíved,
Ez mind a tiéd, azé, aki gyenge.
Csak egy kis fonállal is,
De meg voltam kötözve,
Akkor is, ha a szívemben úgy éreztem,
Elszakadt a kötelék.
Még a saját kívánságom sem értem meg.
Sosem változtatom meg a szándékomat kettőnkről...

Épphogy lehalkítottam hangom,
Máris sikítottam.
Van valami a szívemben...
"Szerelmem, ez annyira fáj!
Úgy tűnik, megint darabjaira fogok hullani..."

Ezért...

Ezért érzem magam ilyen lent,
Ennyire mélyre nyomva...
Meggyilkoltam érzéseim.
Aah...
Miért nem fognak megváltozni
Sebeim, gondolataim,
Vagy akármelyik más részem?

Ez már a jövő vége;
Azé a jövőé, amit egyáltalán nem kívántunk...

Minden szétmorzsolódik egy nagy káoszban,
Mindent manipulál a kormány.
Mindent elvesztek a kétségben;
A remény apró szilánkja mindent összezúz.

Hőn áhított jövőnk eltűnt,
Nem számít, hogy valaki
Számtalanszor szenvedett ezért...
Nem tudok visszatérni többé,
Így meg sem fogok változni.
Aah... értem már...

Épphogy lehalkítottam hangom,
Máris sikítottam.
Nincs értelme itt élni...
Nem megyek tovább többé,
Így nem szerethetek.
Aah...
Miért kéne mindent elölről kezdenem?

Szívem a válasz nélkül is dobog,
Amit még csak látni sem lehet...
Pedig a vörös vér még mindig
Könyörtelenül folyik ereimben...
Vért ontott egy testben,
Ami cél nélkül él, de lásd meg;
Még holnap is lélegezni fog.

Az ég a szívemben
Könnyekben tör ki,
Olyan, mintha teljesen szétporladna...
Meddig fogom még keresni a szerelmet,
Ha folyton ezt az eget nézem...?