Girugämesh - Dominó
Még ha nem is vennénk levegőt,
És csak a fájdalmat éreznénk,
Akkor sem lenne senki ugyanezen a helyen.
Ez a lusta, mindennapi élet
Tükrüzi létezésünket,
Azt, hogy mindig sietünk, kapkodunk.
Az idő nyomása alatt elvesztjük önmagunkat.
Mégis mióta?
Azóta, mióta észrevettem,
Hogy nem tudok ártatlanul mosolyogni többé.
A szakadó esőben elrejtem könnyeim,
S a te fáradt arcodat.
Nincs válasz; de hibák sincsenek?
Mindenki csak bolyong, hogy megtalálja önmagát.
Addig a napig büszkén tudsz élni,
Addig a napig bátran tudsz mosolyogni,
Míg én folytatom az éneklést és elérem a holnapot.
Nézz az égre!
Épp most kel fel a Nap.
Fürdőzz a kápráztató fényben,
Fuss úgy, hogy egy percre sem nézel vissza!
Higgy olyan dolgokban is, amiket nem látsz!
Mert nem vagy egyedül...
Még ha nem is vennénk levegőt,
És csak a fájdalmat éreznénk,
Akkor sem lenne senki ugyanezen a helyen.
Ez a lusta, mindennapi élet
Tükrüzi létezésünket,
Azt, hogy mindig sietünk, kapkodunk.
Az idő nyomása alatt elvesztjük önmagunkat.
Mégis mióta?
Azóta, mióta észrevettem,
Hogy nem tudok ártatlanul mosolyogni többé.
A szakadó esőben elrejtem könnyeim,
S a te fáradt arcodat.
Nincs válasz; de hibák sincsenek?
Mindenki csak bolyong, hogy megtalálja önmagát.
Addig a napig büszkén tudsz élni,
Addig a napig bátran tudsz mosolyogni,
Míg én folytatom az éneklést és elérem a holnapot.
Nézz az égre!
Épp most kel fel a Nap.
Fürdőzz a kápráztató fényben,
Fuss úgy, hogy egy percre sem nézel vissza!
Higgy olyan dolgokban is, amiket nem látsz!
Mert nem vagy egyedül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése