#270 Kagayakeru Sekai - Ragyogó Világ

Matenrou Opera - Ragyogó Világ



Látom arcéledet a kápráztató fényben.
Két évvel ezelőtt, nyár elején megismertelek;
Együtt sétáltunk az úton,
Magunk mögött hagyva az eső illatát...

Fénnyel fedi be árnyékunkat
A múló Hold és a csillagok,
Mikre most feltekintek.

Összekulcsolt kezeink melegsége
Megérinti szívemet.
Tovább beszéltem,
Hisz csak így nem érhetett véget társalgásunk.

A világ mozogni kezdett,
Mi pedig vele tartottunk...
Csak úgy özönlenek a csillagok,
Én pedig látom arcéledet a kápráztató fényben.

Az akkori eső sokáig tartott, mint mindig.
Félek szívem bizonytalanságától...
Hagyd, hogy higgyek azokban a napokban
És az érzésekben, amiket irántam táplálsz!

Egyre csak ismétlem a dolgokat,
Amiket sosem voltam képes megérteni,
S amiken sosem tudtam veled együtt kacagni.
Látni akarlak, látni akarlak...

Elég!
Tűnj el, tűnj el, tűnj el, tűnj el,
S hagyd, hogy én is tovatűnjek!

Átszűrődik a fény a felhőkön,
Engedve, hogy ragyogjon egy kicsit
Ez a lehangolt, nyirkos világ.
De én mindig csak egy ember árnyékát láttam;
Egy emberét, kit mindig beragyogott a fény...

A világ mozogni kezdett,
Mi pedig vele tartottunk...
Csak úgy özönlenek a csillagok,
Én pedig látom arcéledet a kápráztató fényben.