#271 Boukyaku Celluloid - Feledés, rugalmas műanyag

Matenrou Opera - Feledés, rugalmas műanyag



Előre eredtem a fény után,
Anélkül, hogy egyszer is megfordultam volna.
Tudomásom volt számos dologról,
Most mégsem tudok semmit.

Ennél a sebességnél
Melyik utat kellene választanom,
Hogy megtaláljam a boldogságot?
Ez a tiszta, kék ég még mindig
Olyan gyerekes díszekben pompázik...

Szeretem ezt a tájat...
De ezt a pillanatot azonnal
Magam mögött is hagyom.

Ez az emlékeim egy rugalmas
Műanyag-darabkája volt,
Úszott a tájban.
Félni kezdtem attól, hogy
Gondosan elrejtek mindent
Magam elől...

Miért maradnak meg szívemben
Az olyan gondolatok,
Amiknek már rég nincs jelentősége?
Saját magamról szóló emlékeim
Továbbra is zokognak, majd eltűnnek.
De belőled a mosolygás áradt, mint mindig;
Az maradt belőled.

Az idő halad tovább,
De úgy emlékszem rád,
Mintha csak tegnap láttalak volna.
Azt akarom, hogy mosolyogj tovább,
Mosolyogj állandóan.