#275 VORTEX - Örvény

The GazettE - Örvény



A rosszindulat tovább mélyíti a sebeket,
Így másodjára már nem tűnhetnek csak úgy el.
Töröld ki fejedből a gondolatokat zenével,
Olyannyira, hogy még a füled mellett elsüvítő
Bogarak hangjára is felfigyelj!

Eldobható szerelem,
Tudatosan beadagolt hazugság...
"Tedd egyszerűvé, tisztázz mindent;
A holnap már most szerencsétlen..."
Minden a megértés pillanatában ér véget.

Eltorzul a ritmusok hangja;
Émelyegve táncolsz...

Szemben velem...
Hanyatlott, romlott a világ.
Szemben velem...
Meggyilkoltál valakit.

Túl végzetes lenne, ha veled maradnék.

Körbe-körbe forogsz egy hurok közepén.
Próbálj továbbra is eltűnni egy
Mechanikai égboltba!

[SZÁMTALAN POLOSKA]

Kiszimatolod a kapzsiság durva beszédét...
Ha megmutattam volna ezt az álmot
Egy közönyös kis bábnak,
A fájdalom önelégültséggé vált volna.

Nem akarok egy olyan kibaszott
Hulladék emberré válni, mint te...

Ez az ipar örvénye...
Ez az ipar örvénye...
Ez az ipar örvénye...
Ez az ipar örvénye...
Ez az ipar örvénye...
Ez az ipar örvénye...
Ez az ipar örvénye...
Ez az ipar örvénye...

Fogd be!
Fulladj a kudarcba!
Verd ki!
Fogd be!
Fulladj a kudarcba!
Verd ki!
Fogd be!
Fulladj a kudarcba!
Verd ki!
Fogd be!
Fulladj a kudarcba!
Verd ki!

Az egyetlen dolog, amit tudsz rólam,
Az az, hogy nem veheted el tőlem a lelkem...
Az egyetlen dolog, amit tudsz rólam,
Az az, hogy nem tudok választ adni
Ostoba kívánságodra.

Továbbra is zuhansz
A mély, mély sötétségbe...

[SZÁMTALAN POLOSKA]

Még az a tiszta hang is
Bemocskolódik a sárban...
Most add át magad azoknak a hazugságoknak!

[SZÁMTALAN POLOSKA]

Ha hulladékká válsz, minden értéked eltűnik.
Egy jelenet könnyei nem fogják elérni azt a szívet...

Nem akarok egy olyan kibaszott
Hulladék emberré válni, mint te...

#274 DISCHARGE - Teljesítés

The GazettE - Teljesítés


OHHH!!!

Itt egy kibaszott szöveg,
Telis-tele őrülettel.

Újjászületik, újjászületik,
A halál gonosz gyermeke újjászületik!

Újjászülettünk, yeah!
Itt az idő, hogy gonosz légy,
Erről szól az a szöveg.

Kibaszott japánok vagyunk,
Mindig is azok voltunk,
Igazunk van!
Készen álltok?

OHHH!!!

Kövessétek ezúttal ezt a szart,
Hisz még soha nem tettétek!
Kövessétek ezt a szart!
Nincs még túl késő a japánoknak...
Kövessétek ezt a szart,
Igen, mindenki!
Kövessétek ezt a szart,
Egyáltalán nem volt késő...
Kövessétek ezt a szart!
Nem fogjátok elfelejteni,
Hogyan átkozódom.
Kövessétek ezt a szart!
Kiállok mellettetek a pokolban!
Kövessétek ezt a szart!
Hát nem volt minden rendben?
Kövessétek ezt a szart!
Kövessétek ezt a szart!

Szeretném, ha megengednéd,
Hogy csatlakozzak abba az egyszerű buliba.
Kérlek, hagyd, hogy csatlakozzak
Azokhoz a balfaszokhoz!

OHHH!!!

Ez az, amit mondok!
Ez az, amit mondok!
Ő volt az egyik faszfej rajongóm.

OHHH!!!

Kövessétek ezt a szart!
Hisz még soha nem tettétek!
Kövessétek ezt a szart!
A japánok nem vesztek el!
Kövessétek ezt a szart!
A japánok sosem halnak meg!
Kövessétek ezt a szart!
Csak mondj nekem egy szót!
Kövessétek ezt a szart!
Figyelj a kibaszott szövegemre!
Kövessétek ezt a szart!
Rohadékok...
Kövessétek ezt a szart!
Nem mondom mégegyszer!
Kövessétek ezt a szart!

#273 Kokuu kara no tegami - Az üres égbolt levele

Matenrou Opera - Az üres égbolt levele



Egyre csak sikítok szomorúságomban.
Éjjel ütlegelem a kezem,
S hallgatom fájdalmas hangomat.
Ennek a szívnek érzései
A Földre áramlanak, úsznak.
Fájdalommal teli hangom továbbra is sír.
Ebben a szívben mindent vörösnek mutatok.
Bocsáss meg,
Amiért nem adtam életet neked.
Nem foglak elfelejteni.

Felnyitom lila szemeim,
Felnézek a szentivánéji égre,
Mi átvág a vörös és sárga között.
A süllyedő tűzijátékok színt adnak
Az égnek a víz felszínén.

Anélkül, hogy képes lennék
Ezen a világon élni,

Nem vagyok képes ezen a világon élni,
Te pedig nem tudsz ragyogni.
Elesel, mielőtt egyszer is elérhetnéd
Az csillagokat a lebegő fényben...

Kinyújtod kezed a nyílt jövőből,
De én nem tudtam megfogni
Azt az értékes kis kezet...

A felhős ég alatt sétálok.
Lépteim alatt is érzem az eső illatát.
A következő eső, mi kezdődni fog,
Túlságosan is hasonlítani fog rám.

Átáztat egy lágy, dörmögő hang.
Gondolkodás nélkül feltárul szívem,
Könnyek folynak ki belőle.

Egyre csak sikítok szomorúságomban.
Éjjel ütlegelem a kezem,
S hallgatom fájdalmas hangomat.
Ennek a szívnek érzései
A Földre áramlanak, úsznak.
Fájdalommal teli hangom továbbra is sír.
Ebben a szívben mindent vörösnek mutatok.
Bocsáss meg,
Amiért nem adtam életet neked.
Nem foglak elfelejteni.

Egy nap a mi életünk,
Mi már eltűnt,
Csak a remények után kapkodott.
Mit sem tudtunk arról,
Hogy szeretnek minket s vigyáznak ránk.
Eltűntél az én kezem által...
Eltüntettelek, pedig azt gondoltad,
Szeretni foglak; szeretve leszel.
Bocsáss meg,
Amiért nem életet,
Csupán egy önző "Viszlát!"-ot adtam neked...

#272 Lawn Daisy - Margarétás pázsit

Matenrou Opera - Margarétás pázsit

Miközben imádkoztam,Szemeidet néztem.
Szívem tehetetlenül összeszorul...
Mikor meghallom szádból a következő szót,
Közelebb kerülünk egymáshoz,
Én hiszek ebben!

Azon gondolkozom,
Miért választottam
Egy ilyen "díjazatlan" szerelmet.
Boldogság!
Azt gondoltam, a szerelem érzése
Egyenlő ezzel.

Ennek ellenére szeretem ezt az életet,
Mikor rajtad elmélkedem...
Nem akarok sajnálni semmit,
Így utánad akarok menni, most rögtön!

Csak egyedül, magányosan?
Egyedül lenni félelmetes...
Közel akarok én kerülni hozzád...?

Most meg akarom érinteni ajkaid,
Azt akarom, hogy tarts karjaidban!
Ha bőröd körbevesz engem,
Neked adom létezésem minden tárgyát.

Mert megszülettél értem...
Ez egy igazi csodavilág,
Amibe képes voltam újra csatlakozni.

Amikor visszanézek, azt látom,
Hogy mindig mindent eldöntöttem,
És nem tudtam érzéseimet szavakba önteni.
De azt akarom, hogy tudd:
Most minden más, most minden más,
Az érzéseim, a létezésem...

Miközben imádkoztam,
Szemeidet néztem.
Szívem tehetetlenül összeszorul...
Mikor meghallom szádból a következő szót,
Közelebb kerülünk egymáshoz,
Én hiszek ebben!

#271 Boukyaku Celluloid - Feledés, rugalmas műanyag

Matenrou Opera - Feledés, rugalmas műanyag



Előre eredtem a fény után,
Anélkül, hogy egyszer is megfordultam volna.
Tudomásom volt számos dologról,
Most mégsem tudok semmit.

Ennél a sebességnél
Melyik utat kellene választanom,
Hogy megtaláljam a boldogságot?
Ez a tiszta, kék ég még mindig
Olyan gyerekes díszekben pompázik...

Szeretem ezt a tájat...
De ezt a pillanatot azonnal
Magam mögött is hagyom.

Ez az emlékeim egy rugalmas
Műanyag-darabkája volt,
Úszott a tájban.
Félni kezdtem attól, hogy
Gondosan elrejtek mindent
Magam elől...

Miért maradnak meg szívemben
Az olyan gondolatok,
Amiknek már rég nincs jelentősége?
Saját magamról szóló emlékeim
Továbbra is zokognak, majd eltűnnek.
De belőled a mosolygás áradt, mint mindig;
Az maradt belőled.

Az idő halad tovább,
De úgy emlékszem rád,
Mintha csak tegnap láttalak volna.
Azt akarom, hogy mosolyogj tovább,
Mosolyogj állandóan.

#270 Kagayakeru Sekai - Ragyogó Világ

Matenrou Opera - Ragyogó Világ



Látom arcéledet a kápráztató fényben.
Két évvel ezelőtt, nyár elején megismertelek;
Együtt sétáltunk az úton,
Magunk mögött hagyva az eső illatát...

Fénnyel fedi be árnyékunkat
A múló Hold és a csillagok,
Mikre most feltekintek.

Összekulcsolt kezeink melegsége
Megérinti szívemet.
Tovább beszéltem,
Hisz csak így nem érhetett véget társalgásunk.

A világ mozogni kezdett,
Mi pedig vele tartottunk...
Csak úgy özönlenek a csillagok,
Én pedig látom arcéledet a kápráztató fényben.

Az akkori eső sokáig tartott, mint mindig.
Félek szívem bizonytalanságától...
Hagyd, hogy higgyek azokban a napokban
És az érzésekben, amiket irántam táplálsz!

Egyre csak ismétlem a dolgokat,
Amiket sosem voltam képes megérteni,
S amiken sosem tudtam veled együtt kacagni.
Látni akarlak, látni akarlak...

Elég!
Tűnj el, tűnj el, tűnj el, tűnj el,
S hagyd, hogy én is tovatűnjek!

Átszűrődik a fény a felhőkön,
Engedve, hogy ragyogjon egy kicsit
Ez a lehangolt, nyirkos világ.
De én mindig csak egy ember árnyékát láttam;
Egy emberét, kit mindig beragyogott a fény...

A világ mozogni kezdett,
Mi pedig vele tartottunk...
Csak úgy özönlenek a csillagok,
Én pedig látom arcéledet a kápráztató fényben.

#269 Rest in Peace and Fly Away - Nyugodj békében, s repülj messze!

SUGIZO - Nyugodj békében, s repülj messze!



Sírj, majd kelj fel és repülj, repülj messze!

Hiányoltalak...
Olyan volt, mintha megfagyott volna az idő kereke.
Sebeket kívántam, még mérget is, de most...

(Csak egy kicsit!)
Megmutattad az utat;
(Csak egy kicsit!)
Így már látom az ösvényt.

Úgyhogy...
Kérlek, emlékezz hangomra!

Egy nap majd meghallgatod az énekem?
Már minden rendben van;
De ne zárj ki másodjára is,
Hisz mi mindig csak sétálunk...

Sírj, majd kelj fel és repülj, repülj messze!

(Csak egy kicsit!)
Tudok úgy is élni, hogy távol vagyok tőled.
(Csak egy kicsit!)
Látom a bátorságodat...

Úgyhogy...
Kérlek, oldozz fel bűneim alól,
S adj nekem megbocsátást a fájdalomért.
Már minden rendben van;
De ne zárj ki másodjára is,
Hisz mi mindig csak sétálunk...

Még ha távol is vagyunk egymástól,
Mindig is szeretni foglak,
Mert egy nap újra találkozunk majd.

Sírj, majd kelj fel és repülj, repülj messze!
Ez a mi jövőnk, úgyhogy ne tétovázz;
Verdess szárnyaiddal, s repülj messze!

#268 すみれSeptember Love - Viola, szeptemberi szerelem...

SHAZNA - Viola, szeptemberi szerelem...



Szeptember volt, ősz,
Egy igazán elragadó évszak.
Öltöztesd fel az alkonyatot!
Ha beszélsz, a város táncolni fog.

Ez épp olyan, mint egy manhattani történet.
Ha csak te voltál a Paradicsomban,
A múlt egy mozifilmnek tűnt.
Feltegyük életünket a szerelemre?

Te, te, te...
A csábítás felhőkarcolója...
Te, te, te...
Virágoznak az álmok.

Viola, szeptemberi szerelem...
Táncoljunk!
Táncol a szeptember!
A tegnap tegnap volt, lailailailai~
Te egy igazi álom vagy.
Viola, szeptemberi szerelem újra...
Ma a szeptember álmodozik!
Altató, ringatás, lailailailai~

Egy csoda voltál,
Egy kegyes angyal.
Emlékeztem a beletörődésre...
Szívemet egyedül a te mosolyod éltette.

Te, te, te...
Ha csak ezt megengedték volna...
Te, te, te...
...Hogy legyen folytatása az álomnak...!

Viola, szeptemberi szerelem...
Táncoljunk!
Táncol a szeptember!
A tegnap tegnap volt, lailalaila~
Te egy igazi álom vagy.
Viola, szeptemberi szerelem újra...
Ma a szeptember álmodozik!
Altató, ringatás, lailailailai~

#267 Gimme, gimme - Adj még, adj még!

SuG - Adj még, adj még!



Üvölts hangosan teljes szívedből,
Űzd el minden bajod!
Adj még, adj még, igen!
Adj még, adj még, igen!
Csak csináld, gyerünk!
Ha nem tudsz elszabadulni,
Csak csináld, gyerünk!

A tank tele van stresszel,
Az ingerültség is maxon van,
Ettől kapsz valami ismeretlen gyomorrontást.
Halál...

[Az élet rövid, akarlak!]
Ezek a szavak pont úgy néznek ki,
Mint amikért én vágyakozom...

Elég ügyes vagy ahhoz,
Hogy egyedül is belesüllyedj a bánatba...
Hát nem megfogadtuk,
Hogy az sem gáz, ha nem vagyunk menők?
Mindaz, amit kérek, ezeknek csupán a fele.

Nos, hogy növeljük a szerelem varázsát,
Csak hunyd le szemeid és számolj el háromig!
Igen, változtasd meg a világot!
Lépj ki, adj még, adj még!

Ha nem tudsz megküzdeni többé a fájdalommal,
Majd leszek én a társad!
Mert én kiütök majd mindenkit olyan gyorsan,
Amilyen gyorsan csak tudok.

Lépj a kapacitás fölé,
Ez a Trauma Re:mix határa!
Ez az abnormális érzés olyan,
Mint a bizonytalan halál.

[Az élet rövid, légy rossz lány!]
Valami ilyesminek kellene a mottódnak lennie.

Sír a szív.
Ma este nem kellene lennie
Semmiféle "lehetetlen" napnak.
Nem gáz, ha nem vagy menő!
Üvöltsd csak ki magadból,
Tedd nagyszerűvé, majd rakd össze egy mosollyal!

Hé!
Adsz egy csókot?
Nem, nem!
Megölelsz?
Nem, nem!
Kérlek, mondd el nekem,
Mit akarsz tőlem? Őszintén!!
Adsz egy csókot?
Nem, nem!
Megölelsz?
Nem, nem!
Alig várom, hogy szerethesselek!
Ne légy szégyenlős!

Nos, hogy növeljük a szerelem varázsát,
Csak hunyd le szemeid és számolj el háromig!
Igen, változtasd meg a világot!
Lépj ki, adj még, adj még!
Nem kell ilyen körmönfont dolgokat tenni!
Ha az 1 nemet jelent, akkor kezdjük a 0-ról!
Nem számít, mi történik,
Meggyógyítunk mindent, igaz?

Nos, hogy növeljük a szerelem varázsát,
Üvölts hangosan teljes szívedből, egyszer az életben!
Adj még, adj még!

#266 SINS - Bűnök

Acid Black Cherry - Bűnök



Elhiszem. Kérlek mondd, Jézus Krisztus!
Miért jöttem a világra? Miért élek?
Méghogy nincsenek vétkeim...
1. Büszkeség.
2. Torkosság.
3. Irigység.
4. Kapzsiság.
5. Lustaság.
6. Bujaság,
Utoljára pedig:
7. Harag.
Ez az a hét halálos bűn,
Amiről tanítottál.
A feketelistán vagyok?

A fény sötétséggel jár.
Bepillantást nyerek a hűtlenségbe és szerelembe.
Semmi más nem ismétlődik, csak a mámor és bánat.

Csak téged szerettelek!
Egy videókazetta magára vonta a figyelmem,
Te pedig csak terheltél engem kifejezéstelen szemeiddel.
"Buján" ráztad csípődet - aznap volt a szülinapom.
A düh "irigységgel" párosult.
A "harag" is egy bűn?

Hallasz? Elért téged imám! Jézus Krisztus!
Nincs szükségem a mosolyodra,
Csak válaszolj nekem!
LÉGY SZÍVES!

A pusztulás születéssel jár.
A kétség és remény mind zűrzavarba kerülnek.
Istenek és démonok suttogásai jönnek és mennek.

Úgy teszek, mintha nem látnám az embert,
Kivel épp a szemem előtt erőszakoskodnak.
Megvédtem magam.

Bántottam magam azzal, hogy úgy tettem,
Mintha nem látnám azt az embert,
Akivel a szemem láttára erőszakoskodtak.
"Ments meg...!"
Még ezeket a szavakat is fájt hallani.
Inkább azt játszottam, hogy 'Biztonságban vagyok,
Nekem semmi sem fáj',
Ahelyett, hogy igazságos lettem volna.
Ennyire nyomorult lenne a "lustaságom" bűne?

Hírek a TV-ben:
"Egy újabb fiatal életét rabolták el."
Ha szánalmat érzek, az már büszkeség,
Vagy nem?
Létezik egyáltalán olyan ember,
Aki sosem hibázik?
Talán azért is "kapzsi" vagyok,
Mert választ keresek?!

Elhiszem. Kérlek mondd, Jézus Krisztus...!