ADAMS – Az én hibám
Az ablakon kívül ma is hideg van;
Hatalmába kerít egy baljóslat.
A tél virágai a vállamra hullanak,
Közeleg a névtelen holnap.
Egy esős délutánon
Nem gondolkozok máson,
Csak egy kifogáson.
Ne sírj! Végtére is ez az én hibám, nem?
Hazudtam magamnak, így ez az én hibám, tényleg.
Kérlek, kérlek, higgy még egyszer,
Így a karjaimba vehetlek.
Lépteim az ajtó másik oldalához irányítom.
Nagyon ideges vagyok, de tudni akarom…
Könnyek ülnek szememben
S ezt mondom, miközben az eget figyelem:
Ne sírj! Végtére is ez az én hibám, nem?
Megbántottalak, így ez az én hibám, tényleg.
Kérlek, kérlek, csak ragyogjon fel mosolyod,
Így nyugodhatsz a karjaimon.
Bánom azt az időt, mikor fiatalok voltunk,
Mikor a szerelemről, vágyakról és valóságról csacsogtunk.
„Egészen mostanáig tettettem magam…
A felnőttek unalmasak…”
Ne sírj! Végtére is ez az én hibám, nem?
Megbántottalak, így ez az én hibám, tényleg.
Azt szeretném, hogy rád nézhessek,
Így magamhoz ölelhetlek.
Jegyzetek:
Minden halál tragikus, de talán nincs annál rosszabb, ha valaki nem tud elbúcsúzni szeretteitől. Ma reggel elhunyt az ADAMS gitárosa, Shota, miután a tegnapelőtti varsói koncert alatt súlyos agykárosodást szenvedett. Én sosem tartoztam az ADAMS rajongók körébe, ám átérzem minden őket kedvelő fájdalmát. Nehéz időszak vár most mind Adam-re, mind a menedzserre (ki mint kiderült, Shota felesége), mind a rajongókra. Kívánom, hogy sikeresen fel tudjátok ezt dolgozni. Legyetek ott, ha kell; vigyázzatok egymásra. Imádkozom a gyászoló családért és értetek is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése