MEJIBRAY – A Hold Fázisai
A hold új esernyője elhalványul a sötétben,
Azt követi egy néma nehezék.
Ahogy a végtelen fonál körül szédelgek,
Mintha azt mondaná: „Rejts el!”
Balommal megragadok egy láthatatlan kezet.
Én magam vagyok az ahhoz tartozó szívben…
[Kezdet, kínzás, törlés]
[Gyönyörűen megfeszítettem karjaim.]
Végül, ha elvesztem a hangot és csak a múlton jár az eszem…
Már a kezdetekkor felfedeztem egy édes desszertet, nem?
Erőltetett mosoly.
[Semmi más, csak hazugságok.]
Ide tudsz figyelni most?
A Hold a kiköpött kapzsiság teljességéből fogy.
[Kezdet, kínzás, törlés]
Látod már?
[Itt van!]
[Végül, ha elvesztem álmaim és elvágom
Magam attól, ami rám vár valahol…]
Már a kezdetekkor kerestem a melegséget,
Olyasmit, amilyet alvás közben érzek.
Valami elmossa azt a tájat, mit újra elképzeltem.
Óriás kősziklák hullanak a békére, amit eddig kerestem…
[Végül, ha elvesztem a hangot és csak a múlton jár az eszem…]
Bűneim már a kezdetekkor felismertem.
[Végül, ha elvesztem álmaim és elvágom
Magam attól, ami rám vár valahol…]
Bűneim már a kezdetekkor kerestem.
[Végül…]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése