Matenrou Opera – Lángoló Lélek
Nem látom azt a szabadságot,
Amit akarok és amiért e falak közül kiáltok.
Láncba vert kezeim nem ragadhatják meg a szabadságot,
Amiért kiáltok.
Minél tovább élünk,
Annál jobban elárasztanak azok a dolgok,
Miket képtelenek vagyunk elengedni.
Mindkét kezem ökölbe szorítom.
Mégis mi az, amit akarok?
Átnézek a szabadság sötétségének határán.
Nincsenek falak, nincsenek láncok.
Senkit nem érdekel a világ,
Mégis mit méregetek a saját szabályommal?
Most torkom kiszáradt és olyan fáradt vagyok,
Hogy úgy tűnik, mintha aludnék.
De van egy ösvény előttem,
Így kitartóan törtetek előre.
Lángoló lélek!
Ébredjetek, lelkem lángjai!
Világítsátok be az ösvényt, melyen járnom kell.
Van oka az elhatározásnak.
Égj erővel, hogy túléld!
Tarts ki, tarts ki! Ne hunyjon ki lelked lángja!
Tarts ki, tarts ki! Ne hunyjon ki lelked lángja!
Tarts ki, tarts ki! Ne hunyjon ki lelked lángja!
Tarts ki, tarts ki! Ne hunyjon ki lelked lángja!
Most torkom kiszáradt és olyan fáradt vagyok,
Hogy úgy tűnik, mintha aludnék.
Ami megtölt engem, az több, mint a víz
És több, mint az alvás.
Nem tudok visszatérni, így kitartóan törtetek előre.
Lángoló lélek!
Ébredjetek, lelkem lángjai!
Világítsátok be az ösvényt, melyen járnom kell.
Van oka az elhatározásnak.
Égj erővel, hogy túléld!
Tarts ki, tarts ki! Ne hunyjon ki lelked lángja!
Tarts ki, tarts ki! Ne hunyjon ki lelked lángja!
Tarts ki, tarts ki! Ne hunyjon ki lelked lángja!
Tarts ki, tarts ki! Ne hunyjon ki lelked lángja!
