Plastic Tree - Holdfény
A vég egy ilyesmi este volt:
"Egy nap majd újra látjuk egymást." - mondtuk.
Mindketten hazudtunk.
Nem érzem úgy, hogy most újra látni akarlak,
De sokat gondolok rád.
Az éjjeli ég az univerzum egy része,
Képletesen szólva egy elérhetetlen terület.
Ami felemelkedett, az a fogyó hold volt.
Ami felemelkedett, az én voltam, ahogyan sírni kezdtem.
Mivel félek attól, hogy megsebeznek,
Nem fogok semmi olyat tenni, amivel bánthatlak téged.
Ne is említsük a mi önközpontú vitánkat.
Téged támadni maga a képtelenség.
Talán mindketten hajlamosak voltunk arra,
Hogy egy műanyag, formálható kapcsolattal rendelkezzünk.
Én még mindig szeretlek téged,
S úgy érzem, egy lyuk van a szívemben.
Folyton megnyitom és bezárom
Telefonom e-mail fiókját, *1
Alkalmanként megerősítem a múltat ujjbegyeimmel.
Mikor kaptam ezt az üzenetet?
Szerelmes szavak...
Emlékképeim ezekről már elenyésztek.
Ha ugyanaz a hold,
Ha ugyanaz a dolog
Megvilágította volna szívem mélyét...
Egy másodperc, egy tizedmásodperc
Is távolabbinak tűnik, mint az,
Hogy visszatérjek hozzád.
Ne tűnj el, ne tűnj el!
Ha felszálltam volna a fénybe,
Mi úgy fest, mint egy kijárat,
Akkor biztosan azt érezném,
Hogy képes vagyok újra látni téged.
Holdfény...
Minden szándékom megvan arra,
Hogy megértsem a tényt:
A valóság megváltozhat.
Úgy tűnik, az érzések nem szűnnek meg...
És mindennek ellenére nem úgy tűnik,
Mintha a jövőben egyáltalán újra lennének.
Ahogy beérkező üzeneteimet szortíroztam,
Egy felkérést olvastam a maradék törlésére:
"Az összes üzenetet el fogja veszteni.
Biztosan el akarja törölni mindet?"
A csillagok túl fényesen ragyognak
És én úgy érzem, számuk elsöpör engem.
Miért kell elkezdenem felejteni annak ellenére,
Hogy úgy dalolom nevedet, mintha egy bűbáj lenne?
Nem számít mikor, vagy hogy hol vagyok,
Még ha rád is gondolok, nem segít;
Teljesen el vagyunk választva egymástól.
Bárki és mindenki elment,
Csak a mágia maradt meg.
Ne fordulj el, ne nézz félre!
Az álmok útvesztője elfogott engem.
Amikor megtorpanok,
Úgy érzem, mintha érted kiáltanék,
Holdfény...
A szél, a város, az eső,
A virágok, az idő...
Fütyülnek, hintáznak, leesnek,
Örvénylenek és megállnak.
Az álom, a szín,
A láz, a szenvedély...
Nem bírom elviselni a tényt,
Hogy ez mind már csak a múlté,
Hogy elhomályosulnak, elhidegülnek.
Ki nem állhatom,
Ki nem állhatom,
Ki nem állhatom...
Ha ugyanaz, ugyanaz a hold
Fényt derítene a mellkasomban honoló ürességre...
Egy másodperc, egy tizedmásodperc
Is távolabbinak tűnik, mint az,
Hogy visszatérjek hozzád.
Ne tűnj el, ne tűnj el!
Ha felszálltam volna a fénybe,
Mi úgy fest, mint egy kijárat,
Akkor biztosan azt érezném,
Hogy képes vagyok újra látni téged.
Holdfény...
Végtelenül ismétlődnek az éjjelek,
A hold fényt derít
A mellkasomban honoló ürességre...
Keresem a hangod,
A sötétben megbúvó árnyékod.
Egy olyan ígéretben bízok,
Amit magam sem tudok betartani...
Üldözlek téged.
Most pedig kettőnket összeköt a holdfény...
Jegyzetek:
*1: "Folyton megnyitom és bezárom / Telefonom e-mail fiókját": Japánban nincs SMS, ott a mobiltelefonoknak külön e-mail címe van, arra lehet üzenetet küldeni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése