MIYAVI – 2003-as Ön-forradalom
Ki vagy te?
Csalódás… Lemondás… Szorongás… Elidegenülés…
Reménytelenség… Elszigeteltség… Irigység…
Ünnepi üdvözlet, amigo! Ne erőltesd meg magad, ne izgulj!
Lazítson, hölgyem!
Ne aggódj, engedd el a vállaid, így is van.
Nem fázol? Nem remegsz?
Tükröm, tükröm, mondd meg nékem…
Na, mizu? Mi a baj?
Hogy lehetek valaki más?
Az könnyű, az nagyon könnyű!
Mi újság, haver?
Vakard le azt a nyugtalanságot az arcodról, nem tesz jót az egészségnek!
Lazítson, hölgyem!
Ne aggódj, próbálj egy mély lélegzetet venni, így is van.
Nem fáj? Nem küzdesz?
Tükröm, tükröm, mondd meg nékem…
Most mi van? Mi a baj?
Hogy lehetek önmagam?
Az könnyű, az nagyon könnyű!
Irigylem az álmokat…
Ah, nem félsz? Nem remegsz?
Ha igen, akkor se ködösítsd el szavaid!
Mi lenne, ha nyíltan beszélnél?
Önmagam akarok lenni, hogy felszabadítsam magam.
Ami kint van, az kint is marad,
Ami pedig bent, az bent marad, mondta anyánk.
A szomszéd fűje mindig zöldebb,
De ha jól megnézed, látod, milyen elhanyagolt!
Tükröm, tükröm, most már eltűnhetsz!
Hogyhogy? Mi a baj?
Én én vagyok, te pedig te, igaz?
Haver, ez könnyű, ez annyira könnyű!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése