the GazettE – Zuhanás
Mennyi idő is telt el azóta?
Tudod, mennyi ideje már?
Ugorjunk most a káosz szakadékába
Így egymásba fonódhatunk
Zuhanás a mély sötétségbe
Torz üvöltések hánytorgatják fel a múltat
Még az elmém is magamra hagy
Elrejtem homályos tekintetem
Az elmémbe ragadva süllyedek vissza múltam szellemébe
Megőrülök
Hol is kezdjem?
Azokban az eltorzult mélységekben a gondolataim
tán örök ellentmondásban állnak
De azokban az eltorzult mélységekben a gondolataim
a korábbi énem szeretett árnya
Üvölts, ha nem tudod elfojtani az elutasítás kínját
Szenvedj, most, hogy látod, milyen voltál rég, mikor elvesztetted önmagad
Csak abban hiszünk, hogy meghalunk
Tudom, hogy te is így gondolod
Összetörünk, mialatt együtt cipeljük ezt a fájdalmat
Nem gond, ha darabokra szakadunk
Lezuhanok, hogy újjászülessek
Torz üvöltések hánytorgatják fel a múltat
Még az elmém is magamra hagy
Elrejtem homályos tekintetem
A nyikorgó hang megragadt a fejemben
Valami változik bennem
Látom a véget
Fogadd csak el
Lezuhanok
Nézem, amint a bánat lassan tovatűnik
Csak abban hiszünk, hogy meghalunk
Tudom, hogy te is így gondolod
Együtt cipeljük ugyanazt a fájdalmat, de ez mulandó, tudjuk
Ne feledd, ez még nem a vég
Nyissuk ki szemünk és zuhanjunk
Csak abban hiszünk, hogy meghalunk
Nincs gond azzal, ha eképpen törünk össze
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése