D'espairsRay - Fertőzés
Lelkem fagyott, gúzsba kötött;
Füleim egy hangot sem hallanak tőled;
Lábaim leszakadnak a szomorúságban;
Csak állok a sötétségben...
Soha többé nem tudok elindulni.
Az eső csak szakad;
A fény oly messze van...
Hányszor kiáltottam neved a viharban?
Kiszárad a torkom...
Miattad élek, így hiszek, bízok.
"Hunyd le szemeid!"
Talán épp ennek köszönhető az,
Hogy ez a seb sosem gyógyul be.
Bánattal telt szemeim
Eltorzították az én kis világomat...
Az örökkévaló emlékek elvesztették ízüket,
S ellenségemmé váltak; gyűlölöm őket.
Az eső csak szakad;
A fény oly messze van...
Hányszor kiáltottam neved a viharban?
Kiszárad a torkom...
"Hunyd le szemeid!"
Tudom, hogy sosem érhetlek el...
De miattad élek, így hiszek.
"Hunyd le szemeid!"
Nem bánom, hogy haldoklom érted...
Lelkem fagyott, gúzsba kötött;
Füleim egy hangot sem hallanak tőled;
Lábaim leszakadnak a szomorúságban;
Csak állok a sötétségben...
Soha többé nem tudok elindulni.
Az eső csak szakad;
A fény oly messze van...
Hányszor kiáltottam neved a viharban?
Kiszárad a torkom...
Miattad élek, így hiszek, bízok.
"Hunyd le szemeid!"
Talán épp ennek köszönhető az,
Hogy ez a seb sosem gyógyul be.
Bánattal telt szemeim
Eltorzították az én kis világomat...
Az örökkévaló emlékek elvesztették ízüket,
S ellenségemmé váltak; gyűlölöm őket.
Az eső csak szakad;
A fény oly messze van...
Hányszor kiáltottam neved a viharban?
Kiszárad a torkom...
"Hunyd le szemeid!"
Tudom, hogy sosem érhetlek el...
De miattad élek, így hiszek.
"Hunyd le szemeid!"
Nem bánom, hogy haldoklom érted...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése