#264 Shinkirou - Káprázat

Matenrou Opera - Káprázat



Mindenki másnál hangosabban kiáltottam a neved,
Aminek mondogatásához már annyira hosszászoktam.
S azért voltam ilyen hangos, mert akárki másnál
Jobban megértem fájdalmad és magányod.

Úgy teszel, mintha nem vennél észre.
Szeretem a homályos pillantásaid...
Mosolyogjunk csak, nincs azzal semmi probléma!
Én vagyok az egyetlen, aki megfelelő számodra.

Még ha pislogok is, ha ébren is vagyok;
Egy álomban akarok találkozni veled.

Folytonosan pulzáló ütőerem mellkasomban énekel,
S összeolvad a tiéddel.
Alkotunk majd egy világot, csak két embernek.
Vajon milyen lenne egyedül érted élni...?

Miért nem érintesz meg,
Még így sem, hogy annyira vágyom rád?
Bánj úgy a testemmel, ahogy csak szeretnél!
Fesd be színeiddel!
Nem fogom elmondani senkinek,
Nem foglak zavarni!
Fedj be ajkaiddal...

A bőröd, lehelleted, melegséged, hangod...
Azt akarom, hogy szeress engem,
Azt akarom, hogy szeress engem
Szíveddel, ujjaiddal, nyelved hegyével;
Még, még, akkor is, ha ez csak egy pillanatnyi öröm.
Nézz rám, nézz rám,
Hagyd, hogy beteljesülhessek veled, csak veled!