the GazettE –
Áruló nyelv
Bolond
hátbatámadó
Gondolataim
megteltek galád szélhámossággal
Az utolsó trükk
az a mosoly volt, mit aznap láttam
Borzalmas az arc,
mely oly morbidan torzul
Képes vagyok
vajon mosolyogni a megtorlás hálójába gabalyodva?
Akárhányszor csak
újraírom, beleesek egy csapdába
Egyiket a másik
után, mintha csak Isten másolata lenne
Még csak egy
nyelv sincs, melyet leharaphatnék
Még ha a
halálomat is kívánom,
Sosem ér véget az
az álom, az a hatalmas álom
Ez valójában
puszta képtelenség, melyet nem tudok elrejteni
Úgyhogy zuhanjunk
csak a hibáinkkal
[Nem fogunk meghalni]
Ez csak egy
eszménykép lenne,
Melyet
tapasztalatlanságom keltett életre?
Most még a
felszínes értelmek is eltűnnek
Nyelved csak
forog körbe-körbe
A bűnök neveltek
fel téged
Képes vagyok
vajon mosolyogni a megtorlás hálójába gabalyodva?
Akárhányszor csak
újraírom, beleesek egy csapdába
Egyiket a másik
után, mintha csak Isten másolata lenne
Még csak egy
nyelv sincs, melyet leharaphatnék
Még ha a halálomat
is kívánom,
Sosem ér véget az
az álom, az a hatalmas álom
Végül te sem leszel más, mint az idő porszeme
Az őrült és zokogó magány alakját veszed fel
Úgyhogy zuhanjunk csak a hibáinkkal
[Nem fogunk meghalni]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése