the GazettE – Kettő
Visszafordíthatatlanul nyugszik a válasz
Lent, a kétség szakadékában.
Bele akarok zuhanni az álmok világába.
Üdvözöllek a holtak birodalmában.
Az ellenségem vagy;
Megmutattad a másik oldalát az álmoknak.
Ijesztő éjszaka, hasadt elme; engedelmeskedj a fájdalomnak!
Rémálom – ezért imádkozom.
Úszik a gyengeség a tudatalatti sötétségében;
Hurcolja a begyepesedett elméket.
Kinek a hibája a csendes éjek félelme?
Visszafordíthatatlanul nyugszik a válasz
Lent, a kétség szakadékában.
Bele akarok zuhanni az álmok világába.
Üdvözöllek a holtak birodalmában.
Az ellenségem vagy;
Megmutattad a másik oldalát az álmoknak.
Ijesztő éjszaka, hasadt elme; engedelmeskedj a fájdalomnak!
Rémálom – ezért imádkozom.
Nincs hova mennem; eltévedek.
Minden korlát elviharzott előlem,
Kész volt megszakadni a szívem.
Néma élvezet, vágyakozó, ártatlan tekintet;
A szenvedély határán lehunyom a szemem.
A gyengeség vonzott minket egymáshoz;
A feneketlen sötétség mélyén rothadok.
Virágzott a gyengeség azon éjjeleken,
Melyeket a csend társaságában töltöttem.
Ez is csak azért maradt, hogy aztán tovább léphessen.
Ez már nem renget meg;
A te álmod leszek.
Némán aludtam, mígnem összetörtem.
Csodáld hát a vég eléd ugró előszelét!
A levertség még most is arra késztetett,
Hogy ne hezitáljak többé.
Elém dobott vigasz!
Ha elbukom, vajon édes lesz a halál?
[SORS]
-Mi is távozunk majd az élők sorából-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése