2016. május 1., vasárnap

#476 UNDYING - Halhatatlan

the GazettE – Halhatatlan

Az álmosság újra legyűr…
Sosem fogok felébredni ebből.

Hátrahagyott, fekete ötletek;
Megfordul a jövő, csapásokkal övezve.
Micsoda utalás ez az igazságra nézve…!
Miben hiszel? Mi után epekedsz?

Megtöltik az eget a szégyen árnyai.
Örökké, szárnyakat csapdosva, köröket rajzolva…

7, 6, 5, 4, 3, 2, 1…
[Eltérő gondolatok] [Jutalom és elválások]
[Akasztófák] [Kívánságok és jövő]
[Hazug szavak okozta idegesség] [Szertefoszlott álmok]
[Árulás]

Megtagadom az egészet.
Borítson be a feketeség téged,
Járj táncot a Végzettel,
Most legyen vége!
[Végezz velem…]
[Az álmosság újra legyűr…]
[Végezz velem… újfent.]

Míg képtelen voltam bármit is hallani, üvöltöttem.
Összetörtem?
Mit láttál az égben, mit még mindig hordozok magam felett?
Szívem még mindig darabokban hever.

És akkor a kiöntött igazság a sötétségbe temetkezett.

Kúszik a földi vágyakba burkolózott, vakmerő bátorság.
A túlméretezett szem a gonoszság tetőfoka.
 A zűrzavarban még Isten is nevetség tárgyává vált…

Bánatos az Örökkévalóságot rajzoló ég.

Élet! Ne változtasd meg végzetem!
Isten! Földeld el gyűlöletem!

Tovatűnik szívem a szavaim erejével.
Még ha a halálról is, de álmodtam
Egy megengedhetetlen kívánságban.
Az a szem még mindig… Még most is…

Megváltoztatom a történések fordulópontjait,
Bekebeleznek a bűn mélységei.

1 megjegyzés: