the
GazettE – Lidérc
Képtelen
vagyok kiszabadulni ebből a zűrzavarból.
1,
2, 3.
Valóság
és rémálmok,
Éjjelek,
mikor ezek egymást keresztezik.
Érdessé
vált nyelvemen terjesztem
Eltemetett
emlékeimet.
Berögződtek
az elmémbe;
Ebből
fel nem ébredhetek.
A
napok nyomai szeretettől mentes időben tűntek el.
Úgy
tűnik, nem érthetem meg
Azokat
a dolgokat, amik után „te” epekedsz.
Még
mindig félek attól a kellemetlen érzéstől,
Melyet
a háttérben érzek.
Törött
éjszakákra ébredek.
Az
álmok a depresszió jelei.
Mindig
emlékezem erre,
Ahányszor
csak feledésért imádkozok,
De
az árnyékban ez sosem tűnhet el.
Lehunyom
szemeim, igen…
Isten,
ez egy jel?
Fedd
fel bűnömet!
Az a
sorsom, hogy szenvedjek?
Hívatlan
vendég.
1,
2, 3.
Kapzsiság
és bíráskodás – lelki trauma.
Valóság
és rémálmok – nem szabadulhatok tőlük.
Berögződtek
az elmémbe;
Ebből
fel nem ébredhetek.
A
napok nyomai eltorzultak ebben
A
szeretettől mentes időben.
Úgy
tűnik, nem érthetem meg
Azokat
a dolgokat, amik után „te” epekedsz.
Még
mindig félek attól a kellemetlen érzéstől,
Melyet
a háttérben érzek.
Törött
éjszakákra ébredek.
Oly
sok a fájdalmas emlékem,
Hogy
könnyen eltemethetnének.
Bár
elnézhetek, attól még el nem tűnnek,
Mert
látom magam
Abban
a véget nem érő álomban.
Ezek
a visszatérő álmok
Sosem
fognak elhaladni mellettem.
Ez
egy rémálom s egy hazugság.
Ha
meghalok sem írhatok magamnak más sorsot.
Bassza
meg a „miért” és tűnj el!
Képtelen
vagyok kiszabadulni ebből a zűrzavarból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése