the GazettE – Cím nélküli
Csendben figyelmen kívül hagytad kifogásomat.
”Volt egy álmom rólad,
Ki belém kapaszkodik.”
Ezeket az evilági szavakat felsorakoztatva
Könnyű minden rést betölteni, nemde?
”Belefáradtam a dolgokba.
Bocsássunk meg egymásnak!”
Ez az egyik hazugságod, ami
Soha, de soha nem fog megváltozni.
Miért ismétlem magam újra…?
Elvesztek még egy szót
Abban a „szokásomban”,
Hogy szomorúvá teszlek téged.
Ha én vagyok könnyeid oka,
Akkor miért én török össze…?
Szégyenemben lelógatom a fejem,
A padlót vizslatom.
Belebámulok azokba a szemekbe,
Mik nem fognak félrenézni.
Hallom hangodat, ahogy kérdezel tőlem valamit,
De én csak átkarolom térdeimet.
Ezeket az evilági szavakat felsorakoztatva
Könnyű minden rést betölteni, nemde?
”Belefáradtam a dolgokba.
Bocsássunk meg egymásnak!”
Ez az egyik hazugságod, ami
Soha, de soha nem fog megváltozni.
Miért ismétlem magam újra…?
Elvesztek még egy szót
Abban a „szokásomban”,
Hogy szomorúvá teszlek téged.
Ha én vagyok könnyeid oka,
Akkor miért én omlok össze…?
Egy nap azt mondtad,
Hogy úgy érezted,
Mintha láttad volna a saját halálod.
Apránként elhalványul
Változatlan személyed mosolya.
Úgy éreztem, hogy apránként
Megérintettem távolodó szívedet.
Így remélem, hogy nem fogok
Több szomorúságot hallani.
Gyengéden befogom füleim,
Így nem úgy fogom végezni,
Hogy teljesen összeomlok…
Csendben figyelmen kívül hagytad kifogásomat.
”Volt egy álmom rólad,
Ki belém kapaszkodik.”
Ezeket az evilági szavakat felsorakoztatva
Könnyű minden rést betölteni, nemde?
”Belefáradtam a dolgokba.
Bocsássunk meg egymásnak!”
Ez az egyik hazugságod, ami
Soha, de soha nem fog megváltozni.
Miért ismétlem magam újra…?
Elvesztek még egy szót
Abban a „szokásomban”,
Hogy szomorúvá teszlek téged.
Ha én vagyok könnyeid oka,
Akkor miért én török össze…?
Szégyenemben lelógatom a fejem,
A padlót vizslatom.
Belebámulok azokba a szemekbe,
Mik nem fognak félrenézni.
Hallom hangodat, ahogy kérdezel tőlem valamit,
De én csak átkarolom térdeimet.
Ezeket az evilági szavakat felsorakoztatva
Könnyű minden rést betölteni, nemde?
”Belefáradtam a dolgokba.
Bocsássunk meg egymásnak!”
Ez az egyik hazugságod, ami
Soha, de soha nem fog megváltozni.
Miért ismétlem magam újra…?
Elvesztek még egy szót
Abban a „szokásomban”,
Hogy szomorúvá teszlek téged.
Ha én vagyok könnyeid oka,
Akkor miért én omlok össze…?
Egy nap azt mondtad,
Hogy úgy érezted,
Mintha láttad volna a saját halálod.
Apránként elhalványul
Változatlan személyed mosolya.
Úgy éreztem, hogy apránként
Megérintettem távolodó szívedet.
Így remélem, hogy nem fogok
Több szomorúságot hallani.
Gyengéden befogom füleim,
Így nem úgy fogom végezni,
Hogy teljesen összeomlok…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése