#280 VOICELESS FEAR - Néma félelem

The GazettE - Néma félelem



Sikolyomat halkan megkaparintották a fényben;
Hallottam a sors csípős beszólását a csendben.

Felgyorsul a fájdalom...
Olyan, mintha a sötétségbe zuhanna.
Ez az üresség egy pillanata.

Annyira fáj az az érzés,
Ami úgy tűnt, hogy már rég
Megfulladt, s most ott hever
Az érzelmeim fenekén...

Nem értek meg semmit sem.
Egy tragédia eresztette le a függönyt;
A némaság folytatódik.

Remegek a választól,
Ami képes lenne keresztülszúrni engem,
Ha elfelednéd a sikolyokat és eltűnnél.

Ne félj tőlem, ne félj tőlem!
Ez az egétt test nem fog elmenni.
Ne félj tőlem, ne félj tőlem!
Megtört torkom összerándul, vonaglik.

Felébredtem álmomból.
Csak nézem, ahogy elhaladnak a napok.
Még akkor is, ha ez a csalódottság
Megtör engem, a változatlan valóság ugyanaz.

Csak bólintok a holnapra,
Ami képes lenne keresztülszúrni engem,
Ha elfelednéd a sikolyokat és eltűnnél.

Ne félj tőlem, ne félj tőlem!
Ez az egétt test nem fog elmenni.
Ne félj tőlem, ne félj tőlem!
Torkom összerándul, vonaglik.
Ne félj tőlem, ne félj tőlem!
Ismertem az ottani ürességet...
Ne félj tőlem, ne félj tőlem!
Táncolok ezekkel az
Egymást keresztező fogaskerekekkel...

...Míg a félelem el nem tűnik.
Ez a sors fintora.

#279 Anata - Te

Acid Black Cherry - Te



Ha építenék egy házat,
Egy kis házikót építenék, azt hiszem;
Nagy ablakokkal és egy apró ajtóval.
A szobában lenne egy régi kandalló is.
Mélyvörös rózsák és fehér árvácskák.
Egy kiskutya mellett ott lennél te, te.
Azt akarom, hogy itt legyél velem!
Ez volt az álmom, tudod jól.
Kedvesem, hol vagy most?

Elterülünk a kék szőnyegen.
Együtt élünk, szórakoztatjuk egymást,
Kacagunk.
A házon kívül egy kisfiú játszik,
S amelett a fiú mellett ott vagy te, te.
Azt akarom, hogy itt legyél velem!
Ez volt az, amit mindkettőnk kívánt, tudod jól.
Kedvesem, hol vagy most?

Aztán... kötögetek.
És mellettem, mellettem pedig...
Te, te...
Azt akarom, hogy itt legyél velem!

Aztán... kötögetek.
És mellettem, mellettem pedig...
Te, te...
Azt akarom, hogy itt legyél velem!

#278 Swallow Rain - Felemésztő eső

Sadie - Felemésztő eső



Mosolyaid eltörli a könny szele,
Visszahúzódott tested hőmérséklete
Szinte megfagyasztja mellkasom.
Egy ilyen hiányos valóságban
Csupán az én szomorú, jobb kezem sír.
A szavak nem fognak visszatérni.

Az eső felemészt, még egyszer.
Melletted akarok zokogni.
Az eső felemészt; akarom, hogy azt tegye.
Ez a te szükségleted;
A tiéd... de te nem fogsz visszatérni.
Hát nem az én kívánságom teljesült be
Az örrökévalóságban...?

Ez a csendes szoba egyre áporodottabb...
Még az utolsó pillanatod hangjaira
Sem tudok visszaemlékezni...
Ez az arc, mit a tükörben látsz,
Semmi félénkséget nem tükröz.
Megragadtam a telefont,
Aminek nem kellett volna csörögnie...

Az eső felemészt; ez olyan, amilyen...
Minden olyan reggelen könyörgök,
Amelyeken nem kelek fel...
Az eső felemészt; tanakakodom: miért?
Ez a véget nem érő eső oly kedves nekem...
El akarok szabadulni a valóságtól,
Ami még csak meg sem valósult...

Szívem vak.
Mindig minden tőled függ...
Nem tudok élni nélküled,
Így megváltoztatom a véleményem...

Az eső engedelmesen felemészt.
Féltem a magányos éjszakáktól.
Az eső felemészt, de nem értem okát.
Könyörgök, hogy megtudjam,
Mi az élet értelme.

Csak egy hang kíván
Egy bimbózó virágtól
Az olvadó hóban;
Mégpedig azt, hogy ne tűnjön el.

Látszólag halad, halad előre,
De már nem képes az elérésre, védelemre.
Soha többé.

#277 Mabushii Hodo no Kurayami no Naka de - Káprázat a sötétségben

Exist†Trace - Káprázat a sötétségben



Mondd, hogy sosem fogsz eltűnni
Erről a szent helyről!
Ez a mély szerelem hasonlít
Egy bizarr vadászathoz.
Még e napon is egy rémálomba zuhansz,
Ami valahogy mégis olyan ragyogó...
Ez a tudatos hazugság egyik jó szándéka.

A hajnal halk hangja egy
Szent álomban ütötte meg füledet;
S annak az elején a világ változni kezdett.
Minden kezet elbűvölnek az árnyak;
Te meg egyszerűen csak odadobtad tested.
Az a szándék nem fog megváltozni,
Míg a védelem nem marad más,
Csak egy metszet.

Mélyen bámulsz egy könnycseppet,
Mi kacérkodik veled.
Az a megszegett eskü léptet téged
A következő szintre.
A fény hangja halkan terjed ujjbegyedről...
Csak a világ változásával kezdődhet el valami.

Minden kezet elbűvölnek az árnyak;
Elsüllyednek, s többet nem jönnek elő.
Ha visszafestesz mindent feketére,
Akkor bizonyára látni fogod őket.

Minden kezet elbűvölnek az árnyak;
Te meg egyszerűen csak odadobtad tested.
Mikor belevágnak bőrömbe, nem remegek.
Ha ez a véget mutatja be, akkor ez nem más,
Mint a kápráztató sötétség keze.
Valószínűleg továbbra is kísérni fogja
Az égen a fényt és a sötétséget.

#276 Scar - Seb

Acid Black Cherry - Seb



Sírás, haldoklás, alvás, zokogás...
Nem tudlak elfelejteni.
Ezek az emlékek mélyen a bőrömbe vágtak...
Ők az én szeretett sebeim.

Egy magányos könnycsepp
Kicsordult szememből,
Majd a sebembe ivódott.
Noha az őrületbe kergetem magam a magánnyal,
Nem vagyok képes abba kapaszkodni.
Bár álmom felszínes, te egy pillanatra sem halványulsz el.
Ha minden úgy végződne, hogy nem kínoznál engem,
Akkor azt kell mondjam: nem szeretlek.

Olyan ragyogó a táj arról a napról...
Nem akarok látni semmi mást.
Se "az ölelésed melegségt, mit átadtál nekem",
Se semmi mást.

Sírás, haldoklás, alvás, zokogás...
Nem tudlak elfelejteni.
Ezek az emlékek mélyen a bőrömbe vágtak...
Ők az én szeretett sebeim.

Egyedül vagyok ezeken az éjjeleken,
Nyisd fel újra ezeket a sebeket!
"Szeretlek!" mondod, és még mosolyogsz is,
De én nem hiszek neked.
Hangosan zokogtam érted;
Hangom keveredett az eső hangjával.
Nincs rád szükségem többé...
Jól megvagyok magányosan is.
Ne, ne, ne hagyj ilyen egyedül...!

Szívem aszálya nem tűnik el.
Nem akarok hallani semmi mást.
Se "a hangod, a hívásod",
Se semmi mást.

A hajam, a nyakam,
A nyelvem, a hasam...
Egy olyan hely sincs,
Amit már megcsókoltál volna.
Érints meg, süllyesd belém fogaid!
Sebezz meg újra azokkal az ajkakkal...

Én a kisebb sebekhez vagyok hozzászokva...
A hangod, a melegséged...
Még mindig ezek, egyedül csak ezek...
Nem akarok eltűnni!

A hajam, a nyakam,
A nyelvem, a hasam...
Egy olyan hely sincs,
Amit már megcsókoltál volna.
Érints meg, süllyeszd belém fogaid!
Sebezz meg újra azokkal az ajkakkal...

Sírás, haldoklás, alvás, zokogás...
Nem tudlak elfelejteni.
Ezek az emlékek mélyen a bőrömbe vágtak...
Ők az én szeretett sebeim.