#280 VOICELESS FEAR - Néma félelem

The GazettE - Néma félelem



Sikolyomat halkan megkaparintották a fényben;
Hallottam a sors csípős beszólását a csendben.

Felgyorsul a fájdalom...
Olyan, mintha a sötétségbe zuhanna.
Ez az üresség egy pillanata.

Annyira fáj az az érzés,
Ami úgy tűnt, hogy már rég
Megfulladt, s most ott hever
Az érzelmeim fenekén...

Nem értek meg semmit sem.
Egy tragédia eresztette le a függönyt;
A némaság folytatódik.

Remegek a választól,
Ami képes lenne keresztülszúrni engem,
Ha elfelednéd a sikolyokat és eltűnnél.

Ne félj tőlem, ne félj tőlem!
Ez az egétt test nem fog elmenni.
Ne félj tőlem, ne félj tőlem!
Megtört torkom összerándul, vonaglik.

Felébredtem álmomból.
Csak nézem, ahogy elhaladnak a napok.
Még akkor is, ha ez a csalódottság
Megtör engem, a változatlan valóság ugyanaz.

Csak bólintok a holnapra,
Ami képes lenne keresztülszúrni engem,
Ha elfelednéd a sikolyokat és eltűnnél.

Ne félj tőlem, ne félj tőlem!
Ez az egétt test nem fog elmenni.
Ne félj tőlem, ne félj tőlem!
Torkom összerándul, vonaglik.
Ne félj tőlem, ne félj tőlem!
Ismertem az ottani ürességet...
Ne félj tőlem, ne félj tőlem!
Táncolok ezekkel az
Egymást keresztező fogaskerekekkel...

...Míg a félelem el nem tűnik.
Ez a sors fintora.