MEJIBRAY - Megváltó
Te voltál, ki megmutatta nekem a gyötrelmet és fájdalmat,
S azt, hogy a boldogság kínnal járhat.
Már túl vagyok a fájdalmon,
Boldog vagyok - kiálthatom.
"Az emberek képtelenek szeretettel és kétséggel elfogadni a halált."
Ott találom magam, amint játszom nyelvemmel a pagoda lepattogzott falán.
Idegenek rabolták el egy festmény sóhaját.
Minden kissé szorongóvá lett aznap, mikor
Azt kérdezted tőlem: "Ez egy titok?"
Nem én őrültem meg, hanem a világ;
Az őrült igazán.
Megváltó, áruld el...
Gyöngyözik ravasza fegyverednek.
"Én vagyok a kert, ti pedig a magvak" - neveted.
Megváltó, érezd...
Búskomor álmaimban dalt csak rólad szerzek.
"Mikor beszívom és kifújom a levegőt, teret nyersz.
Vannak, akik tüdejükbe ugyanazt a lélegzetet szívják be.
Hogy átadj valamit, ez minden, amit tehetsz;
Valaki lélegzetévé válsz; másnak oxigén lehetsz."
Nem én őrültem meg, hanem a világ,
Az őrült igazán.
Megváltó, áruld el...
Elégedettség tükröződik szemedben.
Észrevetted, amint lehulltak azok a cseppek?
Megváltó, érezd...
Hozzád kiált légcsövem,
Mint egy élvezeten keresztülszárnyaló szörnyeteg.
Megváltó, ments meg...
Áruld el most, Megváltó,
Hé, Megváltó!
A világ a hitét ránk erőltette,
Köröttünk az emberek különcsségünkön nevetnek.
Megváltó, most és mindörökké add nekem a szereteted!
Vissza foglak vinni a Paradicsomba, melyet teremtettünk;
Egy új élet az, egy új remekmű.
Most, álmom valóságának belsejében felnyitjük szemünket és felébredünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése