the GazettE – BALJÓS
Újra legyűrt az álmosság…
Lehunyom szemeim s szembenézek veled.
Egy roncsok alatt összezúzott ima remeg szemedben,
Amint repülni kezdesz.
Látlak az árnyakkal teli égen;
Rémálmokkal forogsz körbe-körbe éppen.
Ne feledd, egy szív nem hunyhat ki.
Ne feledd, nem jóslatok az álmaink.
Igazi rettegés…
Igazi rettegés…
Igazi rettegés…
Igazi rettegés…
Igazi rettegés…
Igazi rettegés…
Igazi rettegés…
Igazi rettegés…
Igazi rettegés…
Igazi rettegés…
Igazi rettegés…
Igazi…
Újra legyűrt az álmosság…
Az élet állandó változásait a baljósság döfi át;
Szakadozó sötétsége diadalmasan omlik rám.
Elrabolja a még formátlan jövőmet...
Akármikor csak előre lépek,
Semmit nem látok az árnyakkal teli égen.
Kiáltásom már nem menthet meg semmit sem,
Amikor a szomorúsággal oltom ki életem.
Újra legyűrt az álmosság…
Lehunyom szemeim s szembenézek veled.
Egy roncsok alatt összezúzott ima remeg szemedben,
Amint repülni kezdesz.
Látlak az árnyakkal teli égen;
Rémálmokkal forogsz körbe-körbe éppen.
Ne feledd, egy szív nem hunyhat ki.
Ne feledd, nem jóslatok az álmaink.
Igazi rettegés…
Igazi rettegés…
Igazi rettegés…
Igazi rettegés…
Igazi rettegés…
Igazi rettegés…
Igazi rettegés…
Igazi rettegés…
Igazi rettegés…
Igazi rettegés…
Igazi rettegés…
Igazi…
Újra legyűrt az álmosság…
Az élet állandó változásait a baljósság döfi át;
Szakadozó sötétsége diadalmasan omlik rám.
Elrabolja a még formátlan jövőmet...
Akármikor csak előre lépek,
Semmit nem látok az árnyakkal teli égen.
Kiáltásom már nem menthet meg semmit sem,
Amikor a szomorúsággal oltom ki életem.
Újra legyűrt az álmosság…
