Matenrou Opera – Tisztelgő rekviem egy barátnak
Az esőben fedeztem fel alélt illatodat,
És továbbra is gyengén, ám elsétáltam gyorsan.
Úgy tűnik, több gyengeségem van, mint gondoltam…
Úgy éreztem, te talán megérthetnél.
Olyan dolgokért imádkoztam,
Melyeket önkényesen kívántam,
De úgy tűnik, mindennek végén inkább rád,
Mintsem Istenre akarok emlékezni.
Még ha a kedvenc ruháidat is látom,
A személy, akit szerettem, már nem ugyanaz, aki volt.
Úgy tűnik, csak a zene változatlan…
Miért…
Miért…
Miért…
Miért…
Miért…
Meleg ez a hely, mit a lemenő nap fénye ragyog be.
Az eső üdvözöl téged, kit szerettem; jó éjszakát.
Nem szabad majd megállni.
Tovább kell mennünk, tovább, előre,
Még akkor is, ha meg-megszakítanak bennünket.
Ha már az is fájdalom jár, hogy előre, előre nézek,
Akkor jöjj ide s beszélgessünk…
Énekeljük el azt a dalt, melyet úgy szerettél…!
Önzően éltünk azokban a napokban,
Mikor a dalok soha nem szűntek meg létezni.
Gyönyörűen éltünk fiatalkori napjainkban, nemde?
Jegyzetek:
Mi inspirálta Sono-t a dal megírására, miről is szól a dalszöveg?
"Ez a ballada a szeretetet fogalmazza meg, amit egy barátom iránt érzek, és aki előttem távozott el."
Sono további, AVALON albumról származó dalokról szóló kommentárjait >ITT< olvashatod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése