#361 Devil's Voice - Az ördög hangja

ACE – Az ördög hangja

Vándorlok körbe-körbe a csendes éjszakában;

Az utcákat a különös holdfény világítja meg;

Célba veszi szenvedélyes tekintetem.

Te vagy az én díszvacsorám…

Te vagy az én díszvacsorám…

Mutatok majd neked egy titkos jelet.

A tiltott bor jó illatot kölcsönöz neked.

Tégy rendet a fejedben; áldozat vagy.

Kerülj közel hozzám, baby…

Nem tudok alábbhagyni az elmerüléssel,

Nem tudok túljutni saját magamon.

A határán vagyok annak,

Hogy megmásszam a 13 lépcsőfokot. *1

…Miért én?

Az ördög édes hangja sikolt, sikolt,

Bűnt visz a vérzés világába.

Szadista erőszak; ölj meg, ölj meg!

Sorsom úgy rendeltetett,

Hogy ítélkezzenek felettem,

Úgyhogy szabadíts meg!

Senki nem mondja el, ki is vagyok én;

Nem hallom a bölcsesség szavait.

Mindent megmozgat az ártatlan elme.

Kerülj közel hozzám, baby…

Nem tudok alábbhagyni az elmerüléssel,

Nem tudok túljutni saját magamon.

A 22-es csapdájában vagyok; *2

Nincs itt más, csak kétség.

Az ördög édes hangja sikolt, sikolt,

A halálba rángat.

Hello, szenvedés!

Csókolj meg, csókolj meg!

A sötétségbe zuhanok,

Úgyhogy szabadíts meg!

Az ördög édes hangja sikolt, sikolt,

A vérzés világába csábít.

Szadista erőszak; ölj meg, ölj meg!

Sorsom úgy rendeltetett,

Hogy ítélkezzenek felettem,

Úgyhogy szabadíts meg!

Szabadíts meg!

Őrület!!

Jegyzetek:

*1: A határán vagyok annak, / Hogy megmásszam a 13 lépcsőfokot. : Japánban régen a halálra ítélteknek fel kellett menni egy 13 fokú lépcsőn, mielőtt kivégezték volna.

*2: A 22-es csapdájában vagyok: 22-es csapdája - az a helyzet, amikor A nem lehetséges, amíg B nem lehetséges. De B csak akkor lehetséges, ha A lehetséges ~ ergo valamiféle megoldhatatlan helyzet.

#360 Freedom - Szabadság

ACE – Szabadság

Berlin égő falai…

A szétmorzsolódott bánat erőde…

Ez a világ egy soha véget nem érő

Dallamba van csomagolva.

Felhangzik egy háborús kiáltás

A szabadság kikövetelésének érdekében.

Ez az a pillanat, mikor mindent eldobsz,

S még egyszer, utoljára felállsz.

Ments meg…

Ments meg…

Hallom egy kisgyermek sírását,

Amint megkérdezi, miért jöttél e világra.

A síró hang mintha elérné kezed,

Mi az elérhetetlen, kék ég felé tart.

A rejtély továbbra is vándorol;

Sosem fogok szembesülni a válasszal.

[Itt volt, mielőtt megszülettél,

S elment, miután megszülettél…]

Ments meg…

Szent.

’Szabadság’-hölgy…

Napok tízezreit szakítottam szét veled.

Aki csak az ő útja után kutat,

Még ma is vándorol.

Találkozni akarok veled,

Találkozni akarok veled;

Az elérhetetlen remény megerősödik.

Az alakot még mindig nem látom,

Bár képzeletemben lefestettem.

Őrülten mosolyog…

Az idő felett uralkodók

Egy látomást látnak röviden.

Csatlakozz és kövesd a hanyatlás előjelét!

Kapaszkodj bele mindenbe és akármibe anélkül,

Hogy bármit is teljesítenél.

Cseréld ki mindarra, amiket kiáltasz!

[Szabadságot akarok.]

Ments meg…

Szent.

’Szabadság’-hölgy…

Napok tízezrein hatottál meg engem.

Aki csak megismétli az értelmetlen küzdelmet,

Egy olyan táncba kényszerítik,

Amiben a reszkető történelem a bánatért harcol.

Semmi nincs itt, csak a fivérek vére,

S halottak fejei.

Nem vagy itt?

’Szabadság’-hölgy…

Ha te lennél az éjjeli sötétség,

Én egy madár akarok lenni,

Ki a reggel hírnökeként énekel

Akárhol, akárhol, miközben

A lefelé áradó fényben fürdik.

Ha újra találkozhatnék veled egy nap,

Eltemetjük ezt a kezdetet azzal az idővel,

Mit elvesztettünk.

Egy végtelen utazás közepén

Egy legyőzött katonáról álmodok.

Egy pillanatra lehunyom szemem

És türelmetlenül várok a csendre,

Mi végül körülölel.

Te ott vagy, s gyengéd csókot hintesz arcomra.

Ah, ez a halhatatlanná válás szabadsága!

Szentül ígérem: nem fogom hagyni,

Hogy elszakadj tőlem, rendben?

Szabadíts meg…

#359 Night Of The Knights - A lovagok éjjele

ACE - A lovagok éjjele

Nem tudtalak megvédeni, mert gyenge voltam.Nem fogok senkit sem elveszteni újra.A holtak lelkét megterhelteA bűn és a büntetés.Tüntesd el még ezelőtt szívedet!

Senki sem öli meg lelkemetSzíved kardja nélkül.A szerelem megtalálja,Hol van igazából;Ezt csak Isten tudja.

Egy éjjel a kétségIrányítja a sötétséget.Esküszöm, hogy mindenkinélErősebbé fogok válni!Túl késő? Vagy mégsem?Nem érdekel.Eldobom egész életem azért,Hogy például csak egy dologban higgyek.Lenni, vagy nem lenni?Csókolj!Még ha ez a test meg is törik,Te vagy az egyetlen,Ki mosolyog ezen a Földön.

E világon hátrahagyják azokat az embereket,Kik folytatják az imádkozástAnélkül, hogy tudnák, mi az az erkölcstelenség.

Senki sem öli meg lelkemetSzíved kardja nélkül.A szerelem megtalálja,Hol van igazából;Ezt csak Isten tudja.

Az elhaladó napok olyanok,Mint egy kacsintás Istentől.A jövő a víz felszínén tükröződik.Túl késő? Vagy mégsem?Nincs baj azzal, ha a világ ellenségévé válsz,Ahogyan csak egy dologban hiszel minden erőddel.Lenni, vagy nem lenni?Csókolj!Bár egy nap elpusztulok,Szívedben élni fogok.

Felnézek az égre a hideg börtöncellából.A falak tornyai messze, magasan vannak.

Egy éjjel a kétségIrányítja a sötétséget.Esküszöm, hogy mindenkinélErősebbé fogok válni!Túl késő? Vagy mégsem?Nem érdekel.Eldobom egész életem azért,Hogy például csak egy dologban higgyek.Lenni, vagy nem lenni?Csókolj!Még ha ez a test meg is törik,Te vagy az egyetlen,Ki mosolyog ezen a Földön.

#358 GOD CHILD - Isteni gyermek

ACE – Isteni gyermek

Teljesen egyedül a sötétben

A végtelen világba zuhanok.

Hívom az Urat, hogy találjon megoldást

Az alamizsnára; miért jöttem e világra?

Nem akarok őrületet látni,

Nem akarok semmiért sem sírni.

Csak veled akarok lenni, kérlek…

Mondd, miért nincs örökkévalóság?

Mindennek mennie kell.

Éjszaka mély bánat töltött el.

Miért születtél meg?

Miért rozsdásodik a végzet?

Ebben a kavargó vágyban csak egy igaz:

Elérek mindent, s elvesztek dolgokat.

Elfutok önmagam elől;

Az útra lépek - mit más már kitaposott -

Aznap, mikor még te is hátat fordítottál nekem.

Nem akarom látni a valóságot,

Nem akarok sírni a végzetért.

Fagyaszd be elmém mindörökre!

Mondd, miért nincs örökkévalóság?

Az élet napról napra közeleg,

Mintha elérhetnélek a Menny kapujában.

Jobb a szerelem kedvéért élni,

Mint a szerelem érdekében elbukni.

Nem baj, ha a sötét pokol mélyére zuhanok;

Keresem a megmaradó fényt.

Nem akarok egyedül lenni

Az idő túl gyorsan forgó kerekében.

Távoli hangom nem hagyja abba az üvöltést,

Eltörli az örvényt.

Nem sokkal ezelőtt felszállsz majd

A magas égbe, eléred mindkét kezeddel,

Hogy beleolvadhass a végtelen kékségbe.

Az idő megállt.