#276 Scar - Seb

Acid Black Cherry - Seb



Sírás, haldoklás, alvás, zokogás...
Nem tudlak elfelejteni.
Ezek az emlékek mélyen a bőrömbe vágtak...
Ők az én szeretett sebeim.

Egy magányos könnycsepp
Kicsordult szememből,
Majd a sebembe ivódott.
Noha az őrületbe kergetem magam a magánnyal,
Nem vagyok képes abba kapaszkodni.
Bár álmom felszínes, te egy pillanatra sem halványulsz el.
Ha minden úgy végződne, hogy nem kínoznál engem,
Akkor azt kell mondjam: nem szeretlek.

Olyan ragyogó a táj arról a napról...
Nem akarok látni semmi mást.
Se "az ölelésed melegségt, mit átadtál nekem",
Se semmi mást.

Sírás, haldoklás, alvás, zokogás...
Nem tudlak elfelejteni.
Ezek az emlékek mélyen a bőrömbe vágtak...
Ők az én szeretett sebeim.

Egyedül vagyok ezeken az éjjeleken,
Nyisd fel újra ezeket a sebeket!
"Szeretlek!" mondod, és még mosolyogsz is,
De én nem hiszek neked.
Hangosan zokogtam érted;
Hangom keveredett az eső hangjával.
Nincs rád szükségem többé...
Jól megvagyok magányosan is.
Ne, ne, ne hagyj ilyen egyedül...!

Szívem aszálya nem tűnik el.
Nem akarok hallani semmi mást.
Se "a hangod, a hívásod",
Se semmi mást.

A hajam, a nyakam,
A nyelvem, a hasam...
Egy olyan hely sincs,
Amit már megcsókoltál volna.
Érints meg, süllyesd belém fogaid!
Sebezz meg újra azokkal az ajkakkal...

Én a kisebb sebekhez vagyok hozzászokva...
A hangod, a melegséged...
Még mindig ezek, egyedül csak ezek...
Nem akarok eltűnni!

A hajam, a nyakam,
A nyelvem, a hasam...
Egy olyan hely sincs,
Amit már megcsókoltál volna.
Érints meg, süllyeszd belém fogaid!
Sebezz meg újra azokkal az ajkakkal...

Sírás, haldoklás, alvás, zokogás...
Nem tudlak elfelejteni.
Ezek az emlékek mélyen a bőrömbe vágtak...
Ők az én szeretett sebeim.