2018. augusztus 30., csütörtök

#502 Aisuru Hito - Szerelmem

D=OUT - Szerelmem

Szerelmem, miattad szárnyra kelek
Te vagy az ég, én pedig madárként repdesek
Egy alakzatot formálunk mi ketten

A virágok megváltoztatják színük árnyalatát
Én pedig nem egyedül cipelem többé e tehernek súlyát
Az utcák is megváltoztatják küllemüket
Oly szoros és mély köztünk a kötelék, soha el nem engedem ezt

Szerelmem, miattad szárnyra kelek
Te vagy az ég, én pedig madárként repdesek
Egy alakzatot formálunk mi ketten

Élvezzük a nyarat, őszt, telet és tavaszt
És tán kicsit meg is pihentetnénk szárnyainkat
Nem történhet mindig minden úgy, ahogy mi akarjuk,
De lehetetlen, hogy mi valaha is besokalljunk

Nézd, én nem akarom, hogy olyanok legyünk, mint a nap és a hold
Csak azt szeretném mondani, hogy egy szoros és mély kapcsolatra vágyom
Szerelmem, még csak most búcsúztunk el, de máris hiányzol
De ugyanazon ég alatt vagyunk, ne aggódj!

Milyen csodálatos szeretni és szeretve lenni
Mint egy építőkocka, épp úgy épülhetünk és növekedhetünk
Köszönöm, hogy engem választottál
Veled akarok lenni

2018. augusztus 26., vasárnap

#501 ONE - Egyetlen

D=OUT - Egyetlen

Megmarkoltam az egy útra szóló jegyemet
Rohanni kezdtem, hogy az utolsó vonatot elérjem
Az élet miniatűr másolatát mindenképp látnom kell

Egy gyémánt utca forgatókönyvében
Nem tudok átszállni, így ingázok

Annyi biztos, hogy szükségem van rád
Ha a végállomás lenne a mennyország,
Nevetnék, hisz veled lennék
Onnan sínpárok vezetnének mindenfelé

Adott a hely: a csúcsforgalom utáni átszállás helye
Kicsúsznak kezeimből a hozzád fűződő kötelékek
Ne válaszd szét az összefonódott kezeket, rendben?
A távolság érzékelése a szívtől függ, nemde?

Annyi biztos, hogy szükségem van rád
Ha a végállomás lenne a pokol
Akkor is nevetnék, hisz veled lennék
Onnan sínpárok vezetnének mindenfelé

(Mi vagyunk az egyetlenek)

A táj, az új táj sosem változik veled,
Mert azt akarom, hogy színesre festhessem
Különleges idő, ugyanolyan sebesség
Kedvező szél fúj a holnap felé

Senki nem áll készen a stáblistára, mely pereg a homokórában
Ragyogj hát ebben a pillanatban 
Repülj csak, hadd hallják! Minden rendben van, veled vagyok
Ragyogó fény tölti be a színpadot

2018. augusztus 22., szerda

#500 Jibun Kakumei -2003- - 2003-as Ön-forradalom

MIYAVI – 2003-as Ön-forradalom

Ki vagy te?

Csalódás… Lemondás… Szorongás… Elidegenülés… 
Reménytelenség… Elszigeteltség… Irigység…

Ünnepi üdvözlet, amigo! Ne erőltesd meg magad, ne izgulj!
Lazítson, hölgyem!
Ne aggódj, engedd el a vállaid, így is van.

Nem fázol? Nem remegsz?

Tükröm, tükröm, mondd meg nékem…
Na, mizu? Mi a baj?
Hogy lehetek valaki más?
Az könnyű, az nagyon könnyű!

Mi újság, haver? 
Vakard le azt a nyugtalanságot az arcodról, nem tesz jót az egészségnek!
Lazítson, hölgyem!
Ne aggódj, próbálj egy mély lélegzetet venni, így is van.

Nem fáj? Nem küzdesz?

Tükröm, tükröm, mondd meg nékem…
Most mi van? Mi a baj?
Hogy lehetek önmagam?
Az könnyű, az nagyon könnyű!

Irigylem az álmokat…

Ah, nem félsz? Nem remegsz?
Ha igen, akkor se ködösítsd el szavaid!
Mi lenne, ha nyíltan beszélnél?

Önmagam akarok lenni, hogy felszabadítsam magam.

Ami kint van, az kint is marad,
Ami pedig bent, az bent marad, mondta anyánk.
A szomszéd fűje mindig zöldebb,
De ha jól megnézed, látod, milyen elhanyagolt!

Tükröm, tükröm, most már eltűnhetsz!
Hogyhogy? Mi a baj?
Én én vagyok, te pedig te, igaz?
Haver, ez könnyű, ez annyira könnyű!

2018. augusztus 19., vasárnap

#499 Catastrophe - Katasztrófa

Crossfaith – Katasztrófa

Valami felébredt bennem, mélyen, mélyen, mélyen bennem

Hát nem látod, mit alkottál a lelkünkben?
Megszületett, terjed
Gyűlöletem egy gyom, mely a föld mélyén vet gyökeret
Ki sem égetheted
Vess ki a belsőmből, hogy örökkévalóvá tehess
Itt a fajirtás ideje
Míg vége nem lesz az egésznek

Élve elégethetsz
Úgyis mindig életre kelek
Hogy ami az enyém, elvehessem
Nevezd bűnnek vagy véteknek
Valami felébredt bennem, mélyen bennem

Nem állíthatod meg, amit alkottál
Nem nyomhatsz el, elindultam már
A lábaim gépek, amik továbbvisznek
Támadj, sosem fordulok meg
Vess ki a belsőmből
Add meg, amit kérek
Hogyan legyek áldozat? Mutasd meg!
Meghalok, hogy újra élhessek

Élve elégethetsz
Úgyis mindig életre kelek
Hogy ami az enyém, elvehessem
Nevezd bűnnek vagy véteknek
Valami felébredt bennem, mélyen bennem

Húzom a láncokat, feszegetem a határokat
Az egész testem fáj, még bennem él az elszántság
Ahogy a lángokba taszítasz
Ha üt az órám, nem tagadom az állításokat
Se a hazugságokat
Égess csak el, szeretném én azt látni
Szeretném én azt látni

Taszíts csak a sírba
Nem félek, alul soha nem maradok
Hitemet megtartva a saját utamon járok most
Szétszakítom a láncokat, alul soha nem maradok

Élve elégethetsz
De majd rájössz, hogy ugyanaz a gyűlölet ül mások szemében
Élve elégethetsz
De csak magadnak ártasz ezzel
Élve elégethetsz
Úgyis mindig életre kelek
Hogy ami az enyém, elvehessem
Nevezd bűnnek vagy véteknek
Valami felébredt bennem, mélyen bennem

2018. augusztus 15., szerda

#498 Long Nights - Hosszú Éjszakák (World Mix)

MIYAVI – Hosszú Éjszakák (ft. Sonita; World Mix)

Kitörök, amint lement a nap - így döntöttem ma.
Mikor senki sem tudja, hogy ébren vagyok,
Kitárom majd szárnyaim, messzire szárnyalok.

Bár nekem is lehetne olyan otthonom, mint neked
De ehelyett én az életem a hátamon cipelem
Ez az egyetlen társaságom, el nem eresztem
Benne a háború emlékei, szakadt fotók és családomról képek
De ma egyedül indulok útnak,
A város zord éjszakáit magam mögött hagyva
Vigyázz erre a helyre, szülővárosomra,
Mely örökké a szívemben marad

És mikor lemegy a nap…
Mikor lemegy a nap

Hosszú éjszakák...
Hosszú éjszakák...
Hosszú éjszakák...
Hosszú éjszakák...

Bár lennének szárnyaim, hogy átrepüljek a fájdalmon
Hogy megszabaduljak ettől a súlytól a vállamon
Oda akarok menni, hol éjjel eső helyett a csillagok hullanak
Ahol az emberek esténként békében aludhatnak
Ahol van remény másnap, 
Akkor is, ha hosszú és sötét is az éjszaka
Sétálok az úton, hogy otthont találjak
Nézd, az ég után nyúlok
Nem menekült vagyok
Ez a világ mindenki otthona

És mikor lemegy a nap…
Mikor lemegy a nap

Hosszú éjszakák...
Hosszú éjszakák...
Hosszú éjszakák...
Hosszú éjszakák...
Gyerünk!

Lemegy a nap…
Amikor lemegy a nap…

Lehet, hogy a hosszú éjszakák ezt elrejtik
De a nap mindig felkel bennem

Hosszú éjszakák...
Hosszú éjszakák...
Hosszú éjszakák...
Hosszú éjszakák...

Kitörök, amint lement a nap - így döntöttem ma.
Mikor senki sem tudja, hogy ébren vagyok,
Kitárom majd szárnyaim, messzire szárnyalok.
Kitörök, amint lement a nap - így döntöttem ma.
Mikor senki sem tudja, hogy ébren vagyok,
Kitárom majd szárnyaim, messzire szárnyalok.

A nevem nem az, hogy “menekült”
Nem bevándorló vagyok
Fogadjatok be
Ez a világ mindenki otthona

Amikor lemegy a nap…
Hosszú éjszakák…

#497 Long Nights - Hosszú Éjszakák (ft. Sonita)


MIYAVI ft. Sonita – Hosszú Éjszakák 

Kitörök, amint lement a nap - így döntöttem ma.
Mikor senki sem tudja, hogy ébren vagyok,
Kitárom majd szárnyaim, messzire szárnyalok.

Viszlát, édes otthon
Viszlát, barátok
Hát így végződik a történet
Túl nehéz, nem tudok itt maradni többet
Elhagyom otthonom, fotókkal és emlékekkel kezemben
Olyan magányos vagyok és feszélyezett
Remélem, ezen a hosszú úton majd otthonra lelek
Nem én választottam, hogy menekült legyek
Hé, Világ, fogadd bocsánatkérésemet!

És mikor lemegy a nap…
Mikor lemegy a nap

Hosszú éjszakák...
Hosszú éjszakák...
Hosszú éjszakák...
Hosszú éjszakák...

Világ, add vissza a boldogságom, ez nem fair
A családom már nem védelmez engem
Képzelj el egy olyan világot, ahol háború sem dúl már
Ahol senki nem maradt, ki a bombákat ledobná 
Egy új helyen kell otthont teremtenem
Az életem a hátizsákomban cipelem 
Remélem, megérted ezt
Lehet, hogy a hosszú éjszakák ezt elrejtik
De a nap mindig felkel bennem

És mikor lemegy a nap…
Mikor lemegy a nap

Hosszú éjszakák...
Hosszú éjszakák...
Hosszú éjszakák...
Hosszú éjszakák...
Gyerünk!

Lemegy a nap…
Amikor lemegy a nap…

Lehet, hogy a hosszú éjszakák ezt elrejtik
De a nap mindig felkel bennem

Hosszú éjszakák...
Hosszú éjszakák...
Hosszú éjszakák...
Hosszú éjszakák...

Kitörök, amint lement a nap - így döntöttem ma.
Mikor senki sem tudja, hogy ébren vagyok,
Kitárom majd szárnyaim, messzire szárnyalok.
Kitörök, amint lement a nap - így döntöttem ma.
Mikor senki sem tudja, hogy ébren vagyok,
Kitárom majd szárnyaim, messzire szárnyalok.

A nevem nem az, hogy “menekült”
Nem bevándorló vagyok
Fogadjatok be
Ez a világ mindenki otthona

Amikor lemegy a nap…
Amikor lemegy a nap…

Kitörök, amint lement a nap - így döntöttem ma.
Mikor senki sem tudja, hogy ébren vagyok,
Kitárom majd szárnyaim, messzire szárnyalok.

2018. augusztus 10., péntek

#496 Make a Move - Mozdulj meg!

Crossfaith - Mozdulj meg!

Mozdulj meg, mozdulj meg!
Vigyázz, kész, mozdulj meg!

Mindeki próbál utolérni, hogy elérhessen,
Hogy elvehessék, miről azt gondolják, ingyen az övék lehet
Ígérgetnek bármit, azt is, mit betartani képtelenek
Ha pénzről van szó, mindenkit elítélnek 
Ezt nem érzem már itt benn
Adjak többet annál, mint amennyim volt? Lehetetlen
Ennek már vége, jobb, ha elhiszed
Már a hangodat meghallva is hánynom kell

Mozdulj meg, mozdulj meg!
Vigyázz, kész, mozdulj meg!

Fegyverem töltve
De te már ezt tudod, fogadni merek
Nincs semmi kurva szlogen
Csak a puszta cselekedet
A barátaid pöffeszkedők, gerinctelenek
De mi most kirobbanunk
Most mozdulunk
Tele a tár
Nem fogom befogni a szám
Tele a tár

Egyáltalán nem érdekel a véleményed
Csak lököd a szart a pszichiáterednek
Állandóan nyomod a sódert
Mintha a saját gondolataid nem lennének eléggé élettelenek
Fejlődnünk egy magasabb szintre kéne
Ragályossá válnak a változások a fejlődésben,
Nemzeteket fertőznek
Egy generáció tagjai várnak, tettrekészek

Mindeki utolér, hogy elkaphasson,
Hogy elvehessék, miről azt gondolják, ingyen az övék lehet
Mindeki utolér, hogy elkaphasson,
Ideje max sebességre kapcsolnom
Vigyázz, kész, hajrá
Futás!
  
Fegyverem töltve
De te már ezt tudod, fogadni merek
Nincs semmi kurva szlogen
Csak a puszta cselekedet
A barátaid pöffeszkedők, gerinctelenek
De mi most kirobbanunk
Most mozdulunk
Tele a tár
Nem fogom befogni a szám
Tele a tár

2018. augusztus 8., szerda

#495 Falling - Zuhanás

the GazettE – Zuhanás

Mennyi idő is telt el azóta?
Tudod, mennyi ideje már?
Ugorjunk most a káosz szakadékába
Így egymásba fonódhatunk
Zuhanás a mély sötétségbe

Torz üvöltések hánytorgatják fel a múltat
Még az elmém is magamra hagy
Elrejtem homályos tekintetem
Az elmémbe ragadva süllyedek vissza múltam szellemébe
Megőrülök
Hol is kezdjem?

Azokban az eltorzult mélységekben a gondolataim 
tán örök ellentmondásban állnak
De azokban az eltorzult mélységekben a gondolataim 
a korábbi énem szeretett árnya

Üvölts, ha nem tudod elfojtani az elutasítás kínját
Szenvedj, most, hogy látod, milyen voltál rég, mikor elvesztetted önmagad

Csak abban hiszünk, hogy meghalunk
Tudom, hogy te is így gondolod
Összetörünk, mialatt együtt cipeljük ezt a fájdalmat
Nem gond, ha darabokra szakadunk
Lezuhanok, hogy újjászülessek

Torz üvöltések hánytorgatják fel a múltat
Még az elmém is magamra hagy
Elrejtem homályos tekintetem
A nyikorgó hang megragadt a fejemben 

Valami változik bennem
Látom a véget
Fogadd csak el
Lezuhanok

Nézem, amint a bánat lassan tovatűnik

Csak abban hiszünk, hogy meghalunk
Tudom, hogy te is így gondolod
Együtt cipeljük ugyanazt a fájdalmat, de ez mulandó, tudjuk
Ne feledd, ez még nem a vég
Nyissuk ki szemünk és zuhanjunk

Csak abban hiszünk, hogy meghalunk

Nincs gond azzal, ha eképpen törünk össze

2018. augusztus 6., hétfő

#494 Deus Ex Machina


Crossfaith – Deus Ex Machina

Minden sors a te kezedben volt
De az angyalok megvédték az embereket a veszélytől és valóságtól
Az árnyak növekednek
Mind a sötétség, mind a fény eltemettetett
Csak azok keresik a lehetőséget, kiket ördögnek neveznek
A katasztrófa életre kelt