2015. július 30., csütörtök

#438 No One Knows My Name - Senki nem ismeri a nevemet

MIYAVI – Senki nem ismeri a nevemet

Senki nem ismeri a nevemet.
Ha nem lennék itt, vajon másképp lenne?
Láthatatlanként is engem hibáztatnak;
Ugyanúgy érzek minden egyes nap.

Slappeld!

Senki nem ismeri a nevemet.
Senki nem ismeri a nevemet.

Tükörképem visszanéz rám.
Mondd, kivé váltam?
Olyan, mintha elvesztettem, elvesztettem volna utamat,
És most úgy érzem, senki nem ismeri nevemet.

El sem tudom dönteni, hogyan változhat az élet.
Nézzek vele szembe, vagy fussak el messzire? 
Úgy érzem, elvesztettem az irányítást,
Úgy érzem, senki sem ismeri...

… Senki nem ismeri a nevemet.
Ha nem lennék itt, vajon másképp lenne?
Láthatatlanként is engem hibáztatnak;
Ugyanúgy érzek minden egyes nap.

Slappeld!

Senki nem ismeri a nevemet.
Senki nem ismeri a nevemet.

Rátekintettem életemre s arra, mit jelenthet;
A szárazföldet keresem, holott elvesztem a tengerben.
Minden lépést egy egész mérföldnek érzek,
És csak azt hallom, hogy senki nem ismeri a nevem.

Ezek a falak most bekerítenek,
És azt sem tudom, hol is kezdjem el.
Tanulj meg azzá válni, akit másoknak kell mutatnod!
Tanulj meg olyanná válni, akit senki nem ismer.

Senki nem ismeri a nevemet.
Ha nem lennék itt, vajon másképp lenne?
Láthatatlanként is engem hibáztatnak;
Ugyanúgy érzek minden egyes nap.

De most már látom, miként változik az élet…

Slappeld!

Senki nem ismeri a nevemet.
Senki nem ismeri a nevemet.

Senki nem ismeri a nevemet.
Ha nem lennék itt, vajon másképp lenne?
Láthatatlanként is engem hibáztatnak;
Ugyanúgy érzek minden egyes nap.

Slappeld!

Senki nem ismeri a nevemet.
Senki nem ismeri a nevemet.



#437 Cry Like This - Kiálts így!

MIYAVI – Kiálts így!

A nap az izzó fényben tűz.
Rabszolgák vagyunk, úgy érezzük;
Megint, megint, megint!

Látjuk a mindennapi küzdelmet az egyenlőségért.
Több holdon keresztül ez a látvány tárul szemünk elé,
Megint, megint, megint.

Nincs idejük megjátszani magukat a nőknek és férfiaknak,
S itt van az, ahol a történetnek vége szakad.
Oh!

Habár teli van bánattal világunk,
A fájdalmon keresztül is mosolygunk.
Nem és nem engedjük, hogy letörjön minket;
Csak lerázzuk magunkról és újrakezdünk mindent.

Kiálts hát így!
Oh oh oh oh oh oh oh oh oh~
Oh oh oh oh oh oh oh oh oh~
Kiálts hát így!
Oh oh oh oh oh oh oh oh oh~

Csak lerázzuk magunkról és újrakezdünk mindent.

Az ördög ott téblábol,
Hol az a legkevésbé méltányolt.
Ő nem más, csak az, miket te tettél,
Megint, megint, megint.

Nem számít, hova vezet az élet
Az örömtől a szenvedéshez.
Fordítsd éjszakává a napot,
Megint, megint, megint!

Nincs idejük megjátszani magukat a nőknek és férfiaknak,
S itt van az, ahol a történetnek vége szakad.
Oh!

Habár teli van bánattal világunk,
A fájdalmon keresztül is mosolygunk.
Nem és nem engedjük, hogy letörjön minket;
Csak lerázzuk magunkról és újrakezdünk mindent.

Kiálts hát így!
Oh oh oh oh oh oh oh oh oh~
Oh oh oh oh oh oh oh oh oh~
Kiálts hát így!
Oh oh oh oh oh oh oh oh oh~

Csak lerázzuk magunkról és újrakezdünk mindent.

Habár teli van bánattal világunk,
A fájdalmon keresztül is mosolygunk.
Nem és nem engedjük, hogy letörjön minket;
Csak lerázzuk magunkról és újrakezdünk mindent.

Kiálts hát így!
Oh oh oh oh oh oh oh oh oh~
Oh oh oh oh oh oh oh oh oh~
Kiálts hát így!
Oh oh oh oh oh oh oh oh oh~

Csak lerázzuk magunkról és újrakezdünk mindent.

#436 DIM Scene - Borús Táj

the GazettE – Borús Táj

Túl sokat gúnyolódtam a kívánságokon és értékeken, 
Így szép lassan nyomuk is veszett.
Ostobaság az, hogy a bukás bóbiskol mellettem,
Szóval adj egy okot arra, 
Hogy ez a látkép miért hullik darabjaira!
Adj egy okot arra, miért rothad! 

Adj egy okot hollók csapatának,
Míg károgásuk alább nem hagy.
Minél inkább elviharzol a kezdőpont elől,
Minél inkább üldözőbe vesznek 
S a romlásba döntenek,
Annál inkább válnak összevarrottá az olyan formák,
Mikre sokkal inkább igaz az eltorzultság és zavarodottság.

Csak egy álca a valóság, mi a tekintetedben lakozik.
Talán azért, mert megbénultak érzelmeid?

Az égbolton ott egy rés,
Melyen keresztül a földet eléri a fény.
Egy kisbaba álmában békítő a hang, mely bánatos.
Túl sokáig tartották titokban a hazugságot;
Elrothad majd az is.
A molylepke a pillangó szárnyaival zuhan a földre,
A gyötrődés mélyén fulladozik a szeretet.
Szemlélődők nyújtják kezüket a holttest felé,
Egy térdre rogyott idős hölgy a holnapot kineveti.
Kérlek, hadd maradjak önmagam…

Ez a fényt adó dal képtelen egy sebet is begyógyítani,
Akkor is, ha lehunyom szemeim.

A halál az egész fal felületén kezdett virágozni,
Ahol mindenki a feledésért fohászkodik.
Versem, mit a temetésen lángok hagytak szétporladni,
Most a homályos ürességben fulladozik.

Lalalala, lalalalala…



2015. június 18., csütörtök

#435 The Beginning - A Kezdet

ONE OK ROCK – A Kezdet

Csak egy okot adj rá,
Hogy szívem ne hagyja alább a dobogást!
Karjaim közt biztonságra lelsz; ne aggódjál!
S mikor széthullik köröttünk a világ,
Nem tudunk mást tenni, csak kitartani még tovább.

Fogd meg kezem, s vezess vissza, yeah!

Mindent kockára teszek, ha rólad van szó.
Az éjszakába suttogom, 
Hogy ez nem az én időm s fel nem adhatom.
Ezelőtt sosem álltam még így fel,
De van, minek meg nem hódolhatok;
Nem tudom elengedni ezt a kezet, mi az enyémbe fonódott.

Állj fel, állj fel! 
(Csak fuss tovább!)
Ébredj, ébredj!
(Csak mondd, hogy tudnám?!)
Sose add fel!
Ez épp annyira őrült, mint gyötrelmes.

Csak áruld el, baby,
Miért mondják rám, hogy dilis,
Amiért azt mondom, addig harcolnék, 
Míg már semmi sincs?
Szemeid szomorú csillogása
Nem a vágy egy fajtája?
Vak vagyok; nem látom a végét,
Szóval hol is kezdhetném?

Egy szót se szólj; hallak!
Közöttünk csend pattog,
Mintha csak azt mondaná,
Nincs már itt semmi más.
Megragadom ezt az esélyt, így enyém leszel;
Ezt el nem rejthetem.

Állj fel, állj fel! 
(Csak fuss tovább!)
Ébredj, ébredj!
(Csak mondd, hogy tudnám?!)
Sose add fel!
Akkor sem, ha utad kínon és fájdalmon keresztül vezet.

Csak egy okot adj rá,
Hogy szívem ne hagyja alább a dobogást!
Karjaim közt biztonságra lelsz; ne aggódjál!
Úgy gondolom, mindez virágzása közben
Sír, zuhan és omlik darabjaira szét.
Vak vagyok; nem látom a végét...

Nézd, meddig eljutottunk már!
A fájdalom elől nem menekülhetek, ám
Ilyen ütemben nem megy a megállás.
Még ha párszor majdnem meg is haltam már,
Még ha majdnem úrrá is lett rajtam a hanyatlás,
Szemeim előtt még mindig nem látom az elmúlást...
Szóval hol is kezdhetném?

Szorosan megragadtalak, így soha el nem veszítelek,
Mert ha kitárom kezeim, csak a szorítás múlik el.
Semmi nem késztet arra, hogy elhagyjalak téged,
Ki egy szokásodtól épphogy búcsút vettél.

Csak áruld el, baby,
Miért mondják rám, hogy dilis,
Amiért azt mondom, addig harcolnék, 
Míg már semmi sincs?
Szemeid szomorú csillogása
Nem a vágy egy fajtája?
Vak vagyok; nem látom a végét,
Szóval hol is kezdhetném?

Nézd, meddig eljutottunk már!
A fájdalom elől nem menekülhetek, ám
Ilyen ütemben nem megy a megállás.
Még ha párszor majdnem meg is haltam már,
Még ha majdnem úrrá is lett rajtam a hanyatlás,
Szemeim előtt még mindig nem látom az elmúlást.
Hát elkezdődik már…!

2015. június 14., vasárnap

#434 Calling - Hívás

MIYAVI – Hívás

Egy csillagot követve csak egy dolgot látok;
A gitár egy érintését, a jegyet az álomhoz.

Ahol a hang gyorsabb szavaknál
S a fény gyorsabb a hangoknál,
De semmi nem szárnyalja túl a remény sebességét,
Azt, hogy hova tartozom, jól tudom én.

Halld lelkemben a hívást!
Látom, amint világos fények ragyogják be az utat.
Hova tartanak? 
Senki sem tudja.
Hívásomat követvén itt jövök én.

Idegesség bennem, izgalom az utcákon.
Édes volt az élet, melyet magam mögött hagytam,
De most ott vagyok, ahol lenni akarok.

A város fényein keresztül
Még mindig oly fényes az a csillag!
Szemeimben ragyognak;
Azt mondják, minden rendben van.

Halld lelkemben a hívást!
Látom, amint világos fények ragyogják be az utat.
Hova tartanak? 
Senki sem tudja.
Hívásomat követvén itt jövök én.

Halld lelkemben a hívást!
Látom, amint világos fények ragyogják be az utat.

Halld lelkemben a hívást!
Látom, amint világos fények ragyogják be az utat.
Hova tartanak? 
Senki sem tudja.
Hívásomat követvén itt jövök én.


#433 The Others - Mások

MIYAVI – Mások

Áss csak tovább, fiú,
Mélyen a földben!
Egy szemernyi szeretetet se engedj be,
Hisz túlságosan is félsz attól, hogy megsértenek.

Emlékfoszlányok…
A kocka el van vetve!
Az őrület után ideje szembenézni a múlttal.

A levegőben szabad lehetek;
Ez az a hely, ahova születtem!

Mi mások vagyunk;
Álmodozunk és szeretünk.
Mi vagyunk minden szín,
Mi mások vagyunk!

Ki nevezte el az országokat?
Ki építette a falakat?
Mi megküzdünk a pénzért,
Míg ők kinyomtatják mind…

Puskák helyett mi gitárokon játszunk.
A túlélésért éneklünk, ezek azok, kik mi vagyunk!

Vesd le álcád!
Tárd szét szárnyaid és repülj már!

Mi mások vagyunk;
Álmodozunk és szeretünk.
Mi vagyunk minden szín,
Mi mások vagyunk!

Mi mások vagyunk;
Álmodozunk és szeretünk.
Mi vagyunk minden szín,
Mi mások vagyunk!

#432 Unite - Egyesülj!

MIYAVI – Egyesülj!

Ki a sötétségből, be a napba;
Oltsd el a lángokat, amik itt állnak az utunkban!
Annyi évig vártunk már erre,
De a mi időnk eljött végre!

Egyesült…
Az egyesülésen áll vagy bukik minden.
Megosztott…
Válaszolunk a hívásodra.
Egyesüljünk ma este, hisz egyedül vagyunk itt,
Ma este váljunk eggyé!
Egyesülve állunk és bukunk.

Ki a sötétségből, be a fénybe;
Küzdelem nélkül nem jutunk oda le.
Annyi évig vártunk már erre,
De a mi időnk eljött végre!

Egyesült…
Az egyesülésen áll vagy bukik minden.
Megosztott…
Válaszolunk a hívásodra.
Egyesüljünk ma este, hisz egyedül vagyunk itt,
Ma este váljunk eggyé!
Egyesülve állunk és bukunk.


#431 ether - Világűr

Matenrou Opera – Világűr

A fényen túl… 
A fényen túl…

A mélyvörös vér kavargatása
Maga a felháborodás, mit a testemre hagytam.
Csalódottan toporzékolva cirógatom ugyanazon sebeimet;
Így halok majd meg.

Csak azokra az órákra vágyom, miket nem szerezhetek vissza.
Álomba merülni sem egyszerű többé.

Ott vagy, amerre én tartok; a Föld lett a mi szövetségesünk.
Többé már nem látom sem a harcokat, sem az óriási Napot.

Nem fogod megbocsátani a gyűlölet öröknek tűnő láncait?
Nem vagyunk halhatatlanok.

Ha majd azt hiszem, szeretlek, 
A kezdetek kezdetétől kezdek majd mindent.
A világ ragyogása akkor született meg,
Mikor téged megismertelek.

Ahogy vagyunk…
Ahogy vagyunk…
A fényen túl… 
A fényen túl…

Ott vagy, amerre én tartok; a Föld lett a mi szövetségesünk.
Többé már nem látom sem a harcokat, sem az óriási Napot.
Ha majd azt hiszem, szeretlek, 
A kezdetek kezdetétől kezdek majd mindent.
A világ ragyogása akkor született meg,
Mikor téged megismertelek.
Meg tudom érinteni azt a ragyogást.

A fényen túl… 
A fényen túl…


#430 Limit Break - Határáttörés

girugämesh – Határáttörés

Még ma is tüzes fájdalom duzzad mellkasomban.
Ezt az éles tűt a józanság és nyereség kovácsolta;
Belekényszerítik a robbanás pillanatába.

Égessük porrá a mai életet!
Egy megosztott öngyilkosság a szeretet nevében.
Törjük át a határt a szív és akarat közös erejével!

Mondja mindenki, mondja mindenki!
Egyetlen határ van, az emberi élet!
Mondja mindenki, mondja mindenki!
Teljes erőnkből élünk kívánságaink szerint.
Mindenki, GAN GAN!

Még ma is sírok a fájdalomtól.
A levegőt holt víz mérgezi,
Lassan a fájdalmas halál is követi.

A mai élet ezidáig követelt egy soha véget nem érő folyamatot.
Keserű vagy édes, jó vagy rossz,
Ez mind nem érdekel téged;
Csak íze legyen, az a lényeg.
De ennek soha nem lesz vége,
Hacsak a határt át nem léped!

Mondja mindenki, mondja mindenki!
Nem lesz második lehetőség!
Mondja mindenki, mondja mindenki!
Fogadd el ezt a gondolkodásmódot!
Mondja mindenki, mondja mindenki!
Egyetlen határ van, az emberi élet!
Mondja mindenki, mondja mindenki!
Teljes erőnkből élünk kívánságaink szerint.
Mindenki, GAN GAN!

Most mesélj arról a világról,
Amire mindenkinek szüksége van!
Élj kívánságaid szerint,
Szenvedélyes szívvel!

Mondja mindenki, mondja mindenki!
Nem lesz második lehetőség!
Mondja mindenki, mondja mindenki!
Fogadd el ezt a gondolkodásmódot!
Mondja mindenki, mondja mindenki!
Egyetlen határ van, az emberi élet!
Mondja mindenki, mondja mindenki!
Teljes erőnkből élünk kívánságaink szerint.
Mindenki, GAN GAN!

Most mesélj arról a világról,
Amire mindenkinek szüksége van!
Élj kívánságaid szerint,
Szenvedélyes szívvel!

2015. május 21., csütörtök

#429 Kagayaki wa Senkou no You ni – Ragyogj, mint egy éles villanás

Matenrou Opera - Ragyogj, mint egy éles villanás

Azt mondom, nincs oka, hogy elfogadjuk: ennek meg kell történnie.
Nem számít, ki érdekében járnak el,
De az, aki nem ért egyet a elvégzendő feladatokkal,
Nem más, mint a fiatalkori énem.

Nem tudok egyedül élni a nyugalommal.

Ebben a jégszerű világban
Megragadom majd ettől a fagytól néma kézzel,
Mielőtt még a nap is befagyna.

A nehéz, ám hiányos ruhákba öltözött felnőtt arca
Tükröződik a tükörben.
Hogy mer ilyen óriássá válni az a tiszteletreméltó aura,
Melyet magadból sugárzol?

Még ha el is fogadom, hogy nincs megállás,
Akkor is felemelem majd a hangom.
Tajtékzok a dühtől, amiért még nem vagyok képes bármit is tenni.
Az izzó olyanná válik majd, mint egy mély álom.

Ebben a jégszerű világban
Megragadom majd ettől a fagytól néma kézzel,
Mielőtt még a nap is befagyna.

El kellett volna hajítani az emberélet dobókockáját.
Ragyogása nem más, mint egy rövid villanás.
Nem tudok egyedül élni a nyugalommal.

Ebben a jégszerű világban
Megragadom majd ettől a fagytól néma kézzel,
Mielőtt még a nap is befagyna.
Ebben a jégszerű világban
Megragadom majd ettől a fagytól néma kézzel,
Mielőtt még a nap is befagyna.



Jegyzetek:
Mi inspirálta Sono-t a dal megírására, miről is szól a dalszöveg?
"Egy dal, ami a saját büszkeségedet énekli el.
Amíg ragyogni tudok, addig él a remény. Ezért olyan ’90-es évek hangulatú a dallam, úgy gondolom, az „érzés lendületének” kifejezése ahhoz az időhöz kötődik.
Szikrázó és antik ez a szám, ezáltal frissítő is."

Sono további, AVALON albumról származó dalokról szóló kommentárjait >ITT< olvashatod.