#393 CAMEL - Teve

Matenrou Opera – Teve

Nos, szórjuk szét a besározott dolgokat!

Kifullad majd az érzelgősségtől;

Csak neveljük fel!

Repüljünk, meneküljünk messzire

Ezzel a sebességünkkel!

Nyerés, vagy veszítés…

Miért utálom magam mindig?

„Szeretlek, szeretlek!” 

Mondod majd nekem ezeket a szavakat?

„Szeretlek, szeretlek!” 

Mondod majd nekem ezeket a szavakat?

Hagyd, hogy futni kezdjek,

Lézengjek az úton,

S megtörjem az éjjeli szellőt.

Ne feledd a fiú álmát,

Azt, hogy előtte van egy játszótér.

Mutasd, mutasd, hogy mid van!

Menjünk!

Yeah, yeah, yeah!

Mutasd, mutasd, hogy mid van!

Ne rejtsd el!

Yeah, yeah, yeah!

„Némelyik ilyen lett.”,

De a lendület és bukás változatlan.

Szívemet nem tudja bebörtönözni

Sem egy hely, ahol kiáltok,

Sem pedig egy partner,

Akivel üvöltök.

Most kikiabálom!

Mutasd, mutasd, hogy mid van!

Menjünk!

Yeah, yeah, yeah!

Mutasd, mutasd, hogy mid van!

Ne rejtsd el!

Yeah, yeah, yeah!

„Némelyik ilyen lett.”,

De a lendület és bukás változatlan.

Szívemet nem tudja bebörtönözni

Sem egy hely, ahol kiáltok,

Sem pedig egy partner,

Akivel üvöltök.

Megrázom a sebet, mit körülöleltem;

Itt és most kihányom magamból.

Elkezdtem megszeretni magamat és partneremet,

Egyre jobban és jobban.

Amit akarok, az az, hogy önmagam legyek,

És képes legyek áttörni, üvölteni a meztelen éjen. 

#392 Eien no Blue - Örök Kékség

Matenrou Opera – Örök Kékség

A boldogság befogadása,

A boldogtalanság befogadása…

A világ egy kissé megfáradtnak tűnik.

Nem engedi, hogy hangos kiáltása fülünkbe jusson.

Továbbra is élünk, ahogyan ez a bolygó is tovább él.

Nem számít az ok, nem számít a remény,

A lényeg, hogy mind itt vagyunk.

A heves eső elhallgattat minket,

Az átázott világ vízzel csordul tele.

A határozott egyensúly szabályokon alapszik,

Mik számunkra mind ismeretlenek.

Ismerem az emberek gyengeségeit,

Ezért feléjük nyújtom kezeim.

Ugyanazon szívekkel és ugyanazon formákkal

Védekeznek, küzdenek és szeretik egymást.

Istent alkotnak, s helyeslik azt.

„Készíts egy istent, egy szeretetteljes kapcsolatot!” – mondják;

Ezzel tűnik számukra dicsőnek a világ.

Ebben a kápráztató világban folytatódik az élet,

A haldoklásban pedig többen születnek életre,

Az összes létező erejükkel.

Üldözd a pillanatot, az apró, pici fényt,

S így majd ragyogónak tűnünk.

Ebben a kápráztató világban folytatódik az élet,

A haldoklásban pedig többen születnek életre,

Az összes létező erejükkel.

Üldözd a pillanatot, az apró, pici fényt,

S így majd ragyogónak tűnünk.

Kicsi gyermekek, kikkel sosem találkoztam…

Ah, azt akarom, hogy küzdjetek,

S csöppenjetek bele ebbe a valóságba.

Kicsi gyermekek, kikkel sosem találkoztam…

Ajánljátok fel kezeitek a világnak!

[Kincs ezen fényes, kék bolygón.

Az élet megy tovább.

Te csak szeress, dédelgess, ölelj örökké,

Mielőtt elesnél.

Kincs ezen fényes, kék bolygón.

Az élet megy tovább.

Te csak szeress, dédelgess, ölelj örökké,

Mielőtt elesnél.

Kincs ezen fényes, kék bolygón.

Az élet megy tovább.

Te csak szeress, dédelgess, ölelj örökké,

Mielőtt elesnél.

Kincs ezen fényes, kék bolygón.

Az élet megy tovább.

Te csak szeress, dédelgess, ölelj örökké,

Mielőtt elesnél.]

#391 Psychic Paradise - Lelki Mennyország

Matenrou Opera – Lelki Mennyország

A testemnek szüksége van

A háború feszült érzésére,

Oh yeah! Oh yeah!

Ne hagyd, hogy a ritmus visszaessen!

Bosszantóan igézzük meg egymást,

Például nyelvünk összetekeredésével,

Oh yeah! Oh yeah!

Gyere, szeressük egymást,

Míg vérünk őrültté nem válik…

Elmúlik majd a hullámzás érzése?

Felrúgom ezt a Földet…

Hangolódjunk rá a lelki mennyországra!

A dús olajjal a tűz megvilágította a légkört.

Engedd ki lélegzeted!

Oh yeah! Oh yeah!

Menj keresztül veszekedés nélkül,

Kiabáld ki, míg el nem szakítjuk ezt a torkot,

Oh yeah! Oh yeah!

Ahogy élünk, az olyan,

Mint egy ostoba ember élete.

A hangsúlyt a víz fodrozódása alkotta,

Ez így rendben van.

Ne lélegezz, hunyd le szemed!

A testemnek szüksége van

A háború feszült érzésére,

Oh yeah! Oh yeah!

Lelki mennyország.

Menj keresztül veszekedés nélkül,

Kiabáld ki, míg el nem szakítjuk ezt a torkot,

Oh yeah! Oh yeah!

Ahogy élünk, az olyan,

Mint egy ostoba ember élete.

#390 SWORD - Kard

Matenrou Opera – Kard

Mire vársz?

Rám, hogy mindenek végén is ragyogjak?

Innentől én már csak kóborolni fogok.

Ki él majd bennem?

Ki veszi majd hasznomat?

Azt akarom, hogy mihamarabb észrevegyenek,

S szabadságban élhessek.

Akaratomat karddá fordítom,

Napjaimat a sors ellen élem.

Lelkem azt mondja, ne hátráljak meg.

Látjátok szemetekkel, s

Halljátok fületekkel, mit akarok.

Lelkem azt mondja, ez az én utam.

Lényem tőled függ…

Amilyen hamar elértél oda, 

Ahol lenned kellett.

Ne hagyd, hogy az aggódás

Úrrá legyen rajtad!

Légy valóságos!

Akaratomat karddá fordítom,

Napjaimat a sors ellen élem.

Lelkem azt mondja, ne hátráljak meg.

Látjátok szemetekkel, mit akarok,

Halljátok fületekkel, mit akarok.

Lelkem azt mondja, ez az én utam.

Akaratomat karddá fordítom,

Napjaimat a sors ellen élem.

Lelkem azt mondja, ne hátráljak meg.

Látjátok szemetekkel, mit akarok,

Halljátok fületekkel, mit akarok.

Lelkem azt mondja, ez az én utam.

#389 Murder Scope - Gyilkos övezet

Matenrou Opera – Gyilkos övezet

Nem akarlak megölni!

Add nekem csókod, érintéseid

És még többet…

Mondj nekem okot,

Tárd ki az elméd

És még többet…

Megkaphatom?

Várok, követelőzök tőled.

Én vagyok az egyetlen lány?

Neked adom csókom, érintéseim

És még többet…

Tégy engem egy lánnyá,

Tégy a kurváddá.

Lehetnék?

Meg tudok tenni mindent, bármit!

Valahogy úgy éreztem,

Közeledek a véghez.

S azért, mert te oly kedves vagy,

Nem érdekel, hogy mások tartottak

Téged a karjaikban.

Én vagyok az egyetlen, aki különleges.

Legalábbis ezt gondoltam.

Figyelek; nem fogod lemásolni

Azokat a kedves szavakat,

Melyeket mások felé intéztél.

Ránéztél igaz valómra,

Ahogy őszinte szavakat ejtettél ki ajkadon.

Mintha becsomagoltál volna velük…

Mennyi ideig kell majd téged néznem,

Míg csak mi ketten maradunk?

Egyértelmű, hogy ez a nap nem fog eljönni.

Bizonyára nem is kívánod.

Megértelek, csak…

Válaszolj nekem tisztán és érthetően,

Vagy én kényszerítelek rá!

Úgy teszek, mintha mindent értenék,

De úgy tűnik, nem vagyok önmagam.

Miért nem vettem észre?

Miért nem viselkedtem felnőttként?

Csak ezt mondogattad újra és újra,

Te, a nő, akire számítottam…

De épp akkor nekem adtad

Szavaid és kedvességed.

Nem foglak elengedni…

Nem akarlak elengedni.

Csak azt értem meg,

Hogy meg tudom menteni magam attól,

Hogy ilyen ostobán viselkedjek.

Ha meglátlak, elkerüllek majd.

Nem számít, mennyit álmodozok;

Rájövök majd arra, milyen szánalmas is vagyok.

Mert nem hagyhatom,

Hogy a dolgok így végződjenek…

Viszlát, szerelmem!

Utoljára néztél rám.

Nem számít, milyen boldogság 

Lakozott szemeinkben,

Nem számít, milyen arcot vágtál…

Így a legjobb.

Rám néztél…

Az igazi énemre.

#388 Honshitsu e to Tadoru Ai - Igazsághoz vezető szerelem

Matenrou Opera – Igazsághoz vezető szerelem

Sétáló lépteim alábbhagynak;

Halkan sírni kezdek azért,

Hogy meg ne szakadjon szívem.

Nem találok magamban semmit,

Amiért szerethetnének.

Még az előttem levő időben is

Csak a veszteség ismétlődött végtelenül.

Továbbra is megyek a fény felé.

Látom a távolságot…

S mialatt a sötétség alakot ölt kezeimben,

Haladok tovább valami fénylő dolog felé.

Az emberek keresik egymást,

Mert magányosak, mert szomorúak,

Mert az élet fáj,
Ők pedig tudják szeretni egymást.

S ha ezt teszik,

Utána pedig újra egyedül lesznek,

Még több könny áramlik.

Ezután boldogsággal teli kezekkel

Folytatom tovább utam a jövő felé,

Mely rám vár.

#387 GLORIA - Glória

Matenrou Opera - Glória

A Csoda csendesen üldögél

Jobb oldalunkon.

Nem jött még el az idő;

Egy nap a finálé majd értünk jön.

Tárd ki szárnyaid,

Hunyd le szemeid!

Milyen arckifejezést öltsek fel,

Mikor legközelebb meglátsz?

A hang, mit csak úgy vonszoltunk,

Most maga alá temeti az eget,

Sarki fénnyé változtatja.

Hét fényt gyújtott meg ez a város,

Mit egy felhőkarcoló világított meg.

Ebben a pillanatban élünk,

Ugyanazon a helyen állunk,

Dicsérjük egymást.

Dalunk lelke körülöleli a dicsfényt.

Minden fájdalmat és sérelmet

Magunk mögött hagyunk.

A jelen megegyezik a szeretett múlttal.

Meglátjuk majd a dicsfénybe borult világot;

Még a foltok is színesítik majd napjainkat.

Elég erősek vagyunk ahhoz,

Hogy ne okozzunk másoknak fájdalmat.

Hagyjuk, hadd visszhangozzon a hang!

Hagyjuk megáldani,

Még egyszer, ugyanitt,

Engedjük, hogy napvilágot lásson egy áldás!

Dalunk lelke körülöleli a dicsfényt.

Minden fájdalmat és sérelmet

Magunk mögött hagyunk.

A jelen megegyezik a szeretett múlttal.

Meglátjuk majd a dicsfénybe borult világot;

Még a foltok is színesítik majd napjainkat.

Elég erősek vagyunk ahhoz,

Hogy ne okozzunk másoknak fájdalmat.

Még a foltok is színesítik majd napjainkat.

Éltünk bizonyítéka s a mi helyünk

Fénylenek az örökkévaló világon keresztül.

#386 Dracula - Drakula

Matenrou Opera – Drakula

Az éj kezdetével

Eluralkodik a csend a városban.

Az álmok egy földhözragadt ember vénáiba hatolnak.

Beteges szagok, s csodálatos mocsok az,

Mi előtör a kurvák véréből.

A sötétség elmélyül az üres, holdfényes téren.

Kövess engem, különben sosem lesz élvezetben részed!

Nyisd ki az ajtót, s fuss arra a helyre!

Hogy táncolj a macskaköves járdán,

Hogy táncolj a zsúfolt falkával.

Mi majd körbe-körbe táncolunk,

Körbe-körbe táncolunk,

Körbe-körbe táncolunk,

Körbe-körbe táncolunk,

Körbe-körbe táncolunk, 

Míg fel nem kel a nap.

Mi majd körbe-körbe táncolunk,

Körbe-körbe táncolunk,

Körbe-körbe táncolunk,

Körbe-körbe táncolunk,

Körbe-körbe táncolunk ma éjjel, 

Ebben a skarlátvörös városban.

Alkonyattól pirkadatig életre kelünk,

Jövök már, ünnepeld csak bűneid!

Hogy táncolj a macskaköves járdán,

Hogy táncolj a zsúfolt falkával.

Mi majd körbe-körbe táncolunk,

Körbe-körbe táncolunk,

Körbe-körbe táncolunk,

Körbe-körbe táncolunk,

Körbe-körbe táncolunk, 

Míg fel nem kel a nap.

Mi majd körbe-körbe táncolunk,

Körbe-körbe táncolunk,

Körbe-körbe táncolunk,

Körbe-körbe táncolunk,

Körbe-körbe táncolunk ma éjjel, 

Ebben a skarlátvörös városban.

Alkonyattól pirkadatig életre kelünk,

Jövök már, ünnepeld csak bűneid!

Hogy táncolj a macskaköves járdán,

Hogy táncolj a zsúfolt falkával.

Mi majd körbe-körbe táncolunk,

Körbe-körbe táncolunk,

Körbe-körbe táncolunk,

Körbe-körbe táncolunk,

Körbe-körbe táncolunk, míg fel nem kel a nap.

Mi majd körbe-körbe táncolunk,

Körbe-körbe táncolunk,

Körbe-körbe táncolunk,

Körbe-körbe táncolunk,

Körbe-körbe táncolunk ma éjjel, ebben a skarlátvörös városban.

#385 Plastic Lover - Álszerető

Matenrou Opera – Álszerető

Hányszor ismétlődött már meg?

S most újra, az én jól megszokott álszeretőm

Kiereszt magából egy szörnyű,

Szívembe markoló hangot,

Aztán eltűnik.

Nem fogok magamnak sem igaz szenvedélyt,

Sem őszinte szerelmet hazudni.

Nézlek, s te csak mész tovább rendületlenül,

Ahogyan közelebb jutunk az elkerülhetetlen halálhoz.

Elmerültem abban, hogy szeresselek.

Megragadtam kezed, szorosan tartottalak,

De újból elengedtelek, hogy megtalálhassam

Az igaz szenvedélyt és őszinte szerelmet.

Álszerető, kit egykor már elfelejtettem!

Csak egy sóhaj hagyja el ajkaidat!

Mielőtt észrevettem volna, hogy

Mindaz, amit magam mögött hagytam,

Az én gyerekes álszeretőm volt, 

Ki olyan, mint egy csodálatos, 

Ámbár hamu alkotta hegy,

Mi azt a látszatot keltette, hogy hó fedi.

Nem fogok magamnak sem igaz szenvedélyt,

Sem őszinte szerelmet hazudni.

Nézlek, s te csak mész tovább rendületlenül,

Ahogyan közelebb jutunk az elkerülhetetlen halálhoz.

Elmerültem abban, hogy szeresselek.

Megragadtam kezed, szorosan tartottalak,

De újból elengedtelek, hogy megtalálhassam

Az igaz szenvedélyt és őszinte szerelmet.

#384 Akuma no Tsubasa - Az Ördög Szárnya

Matenrou Opera – Az Ördög Szárnya

Miért vannak kételyeim afelől,

Hogy meg kellene védenem azt,

Aminek védve kell lennie?

[Nincs kegyelem, Lucifer!]

Miért vannak kételyeim afelől,

Hogy szemeim előtt kellene 

Legyőzni ellenségeimet?

[Nincs kegyelem, Lucifer!]

Megkérdőjelezhetem ezeket?

[Húzd meg a ravaszt!]

[Vess véget a csatának egy lövéssel!]

Ha elveszted az utad, 

Az a saját gyengeséged.

[Az Igazság Hölgye vörös könnyeket hullat.]

Ez az az igazság,

Amiről beszéltek nekem.

Az emberek háziasítottá válnak,

S hozzászoknak a mulandó dolgokhoz,

Mielőtt végleg összetörnék magukat.

[Nincs kegyelem, Lucifer!

Mulandó dolgok…

Húzd meg a ravaszt!]

[Kétségbeesés-színű, kék ég...]

A lángokban nyoma vész barátaim hangjának.

[A jövő hamuvá és porrá válik.]

A szív, mi féli a halált, 

Figyel, s fejet hajt, ahogy eljön a holnap.

Barátaim, találkozzunk újra holnap!

Hagyj repülni, hagyj repülni

Az Ördög szárnyaival, mik ellopják az életet.

Lélegezz, lélegezz, és menj tovább,

Túl a fellegeken!

[Vess véget a csatának egy lövéssel!]

Ha elveszted az utad, 

Az a saját gyengeséged.

[Az Igazság Hölgye vörös könnyeket hullat.]

Ez az az igazság,

Amiről beszéltek nekem.

Túl a fellegeken…

[Kétségbeesés-színű, kék ég...]

A lángokban nyoma vész barátaim hangjának.

[A jövő hamuvá és porrá válik.]

A szív, mi féli a halált, 

Figyel, s fejet hajt, ahogy eljön a holnap.

Barátaim, találkozzunk újra holnap!

Túl a fellegeken…