#383 Jolly Roger ni Sakazuki wo – Szakéspohárral a Jolly Roger-höz

Matenrou Opera – Szakéspohárral a Jolly Roger-höz

Örömteli ének, pohárköszöntő a hihetetlen győzelemért.

Leesik vállunkról minden felelősség.

Tábort ütünk majd a Föld közepében,

Gyújtsunk olyan forró tüzet, ami felfalja a sötétséget!

Ne légy vesztes, ki azt hazudja: „Többet akarok!”

Az bassza el igazán az idődet, hogy ezután vágyakozol.

Add nekem az időd, így az enyémhez adhatom,

Oly sok jóra feltenném az életem!

Ott állsz, s azt kiáltod: „Többet akarok!”

Nem érdekel, mit csinálsz; ide az életeddel!

Tisztelegj a koponyánál és lábszárcsontoknál!

Én leszek az egyetlen, aki a Jolly Roger-höz* fut.

Ne hagyj alább az előbb felsorolt szándékokkal

Mielőtt elfordulsz tőlünk, értve vagyok?!

Örömteli ének, pohárköszöntő a hihetetlen győzelemért.

Leesik vállunkról minden felelősség.

Tábort ütünk majd a Föld közepében,

Gyújtsunk olyan forró tüzet, ami felfalja a sötétséget!

A már említett erőszaknak köszönhetően büszkék leszünk majd.

Picsába ezzel a szarral! 

Picsába az agyadat elborító aggodalmakkal!

Nézd csak meg, mit tettél! Megint azt akarod?!

Tégy már meg egy lépést a kibaszott biztonsági zónádon kívül!

A te kis lépteid azok, amik a tengerben dagályt keltenek!

Megveszem az életed, hogy azzá tegyelek, aki valójában vagy!

Ereszd szabadjára a benned lakozó kegyetlen állatot a dühödért,

Táncolj a gyengéd angyaloddal a bánatodért.

Én leszek az egyetlen, aki a Jolly Roger-höz fut.

Nos… 

A Nap az egész világért süt.

Örömteli ének, pohárköszöntő a hihetetlen győzelemért.

Leesik vállunkról minden felelősség.

Tábort ütünk majd a Föld közepében,

Gyújtsunk olyan forró tüzet, ami felfalja a sötétséget!

Ne hagyj alább az előbb felsorolt szándékokkal

Mielőtt elfordulsz tőlünk, értve vagyok?!

Jegyzetek:
*Jolly Roger: „A Jolly Roger kifejezést az angol tengerészek használták a kalózok lobogójára. Ezek a lobogók zömében halálfejes zászlók voltak, de általában véve is a csontváz, és a halál motívumai voltak fellelhetők ezeken. A középen koponya, alatta keresztbe elhelyezett lábszárcsontok együttesét Edward England, angol kalózkapitány használta először.” (Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Jolly_Roger)

#382 Guard You - Téged védelmezni

MIYAVI - Téged védelmezni

Ott hagylak az ágyadban fekve,

Fejem fekete esővel van telve.

Ahogy a Nap kitölti a kék eget,

A horizonton veszélyt érzek.

Nem maradhatunk, hogy ezt a háborút lássuk,

Így a tengerpartra viszlek; inkább ott álljunk,

Bár ott nagyon messze leszünk hazulról, hazulról, hazulról.

Hullanak a cseresznyefa virágai.

Ez az útja, az útja, az útja,

Az útja annak, hogy megvédjelek.

Hogy messze, messze, messze legyek tőled.

Bármit megteszek, hogy elvehessem fájdalmad,

Mely téged bántalmaz,

S megszámolok minden egyes percet, míg az ég kék marad.

Most szembe kell néznünk a félelmeinkkel;

S bár mosoly helyett talán könnyek ülnek arcunkon,

Most itt állunk a fronton, nem tudunk egyesülni.

Továbbra is a múltról álmodozom,

Bár az már rég eltűnt a láthatárról.

Bárcsak vissza, vissza, visszaforgathatnám az idő kerekét…

 Hullanak a cseresznyefa virágai.

 Ez az útja, az útja, az útja,

Az útja annak, hogy megvédjelek.

Hogy messze, messze, messze legyek tőled.

Bármit megteszek, hogy elvehessem fájdalmad,

Mely téged bántalmaz,

S megszámolok minden egyes percet, míg az ég kék marad.

Még ha ragyogónak is tűnik ez a világ,

Szívemet továbbra is könnyek áztatják.

De hagyom, hogy folyjanak csak;

Lehunyom szemeim s visszatér az idő, mikor még veled voltam.

Ez az útja, az útja, az útja,

Az útja annak, hogy megvédjelek.

Hogy messze, messze, messze legyek tőled.

Bármit megteszek, hogy elvehessem fájdalmad,

Mely téged bántalmaz,

S megszámolok minden egyes percet, míg az ég kék marad.

#381 Real? - Valós?

MIYAVI - Real?

3, 2, 1, induljon a visszaszámlálás, menjen a hangosítás,

A jövő már itt áll!

Látod a szürkéket: bár dunsztjuk sincsen semmiről,

Színes összeköttetéseik veszik őket körül.

Hallom, hogy nyomják a vakert…

Mi a franc ez? Zajok berregnek a fejemben!

Elcsesztem a hangulatjeleket; azt mondják, „Eh-oh-oh, eh-oh!”

Ring-ting-zing - a virtuális életed szólít téged!

Azok a szelfik nem fedik fel, milyen a valós lényed...

Kapod a lájkot, lájkot, lájkot, 

De mennyien szeretnek igazából...?

Minden zaj jelentéktelen a javából.

Ez valós, valós, valós?

Ez valós, valós, valós?

Élvezd a pillanatot!

Valós, amit érzel most!

[Meg ne öld a pillanatot!]

A klónok kiszabadultak ma este,

Ezekkel a ruhákkal kajak ölni készülnek.

Hé, nézd, az a robot fizeti a piád -

De közben teszteli a szexepiljét is ám!

Megvan az erő a kezeidben, minden tőled függ!

Táncparketten összejönni? Most van itt az idő!

Taps, taps, taps, lásd, mennyi műanyag szív megrezdül,

S most a te szíved is táncra perdül.

Ez valós, valós, valós!

Ez valós, valós, valós!

Ez valós, valós, valós!

Élvezd a pillanatot!

Valós, amit érzel most!

[Itt jövünk!

Csak érezd a pillanatot!

Tudod, mi a valós, ugye?!]

Hagyd, hogy a zene magasabbra emeljen,

Mozogj, míg meg nem vagy telve!

Üvölts a jövőbe hangosabban,

Mi az igaz! Mondd csak, szabad!

Hagyd, hogy a zene magasabbra emeljen,

Mozogj, míg meg nem vagy telve!

Üvölts a jövőbe hangosabban,

Mi az igaz! Mondd csak, szabad!

Hagyd, hogy a zene magasabbra emeljen,

Mozogj, míg meg nem vagy telve!

Üvölts a jövőbe hangosabban,

Mi az igaz! Mondd csak, szabad!

Hagyd, hogy a zene magasabbra emeljen,

Mozogj, míg meg nem vagy telve!

Üvölts a jövőbe hangosabban,

Mi az igaz! Mondd csak, szabad!

[Ez az, yo!

Érezd, érezd érezd,

Hogy mi valós!]

#380 Let Go - Hagyjad!

MIYAVI – Hagyjad!

Keresgélés és stressz,

Kényszerűség a sikerre…

Megszállottság? Asszem.

Csak az üresség maradt, más nem.

„Tudok repülni!” – mondja egy hang bennem,

Míg egy másik azt, hogy rohanjak és bújjak el.

Hagyjad! – kiáltom a lelkembe.

Hagyjad! Hagyjad! Hagyjad!

Vagy úszok, vagy elmerülök

Ebben az összevisszaságban.

Homályossá fakul reményem.

„Vajon ez a vég?” – kérdem.

Minél többet merengek,

Annál mélyebbre süllyedek.

Megpróbálom lenyelni a félelmet,

De újra visszatér.

Hagyjad! – kiáltom a lelkembe.

Hagyjad! Hagyjad! Hagyjad!

Hagyjad! Hagyjad! Hagyjad!

A lelkembe kiáltom azt,

Amit már amúgy is tudok.

Itt az ideje elveszteni az irányítást.

Hagyjad! Hagyjad! Hagyjad!

Hagyjad! Hagyjad! Hagyjad!

Jegyzetek:

Itt a „hagyjad” az „engedd el”, "hagyd a francba" jelentőséggel bír.

#379 Yoin - Emlék, mi sokáig benned marad

the GazettE – Emlék, mi sokáig benned marad

Rothadt… ilyen, ha egy álom véget ér,

Míg egy gyenge hang át nem hatol a végtelen hazugság tengerén,

S még a sokáig bennem élő emlékeket is ellepi a ködösség.

E tájban megannyi szó örvénylik,

E tájban a napokat egyre kevesebb ima övezi

A tengerért…

Csodálatos fény,

Jelentéktelen éktelenség.

Ez az eső, mi a bőrömbe olvad,

Oly lassan, lágyan, mélyen teszi, mintha csak kíváncsiskodna.

Az eszményképek legmélyén, igen, azt mondja:

„Széllé változol akkortól fogva.”

Tudnom kellett volna.

Csodálatos fény,

Jelentéktelen éktelenség.

Érzelmek elszáradása lesz a puszta csendességé.

Ez az eső, mi a bőrömbe olvad,

Oly lassan, lágyan, mélyen teszi, mintha csak kíváncsiskodna.

Az eszményképek legmélyén azon a napon gyászoltak:

Az átdöfött valóság és az elkobzás tengere,

Mi magába foglalja a tehetetlenséget.

#378 IN BLOSSOM - Virágzásban

the GazettE – Virágzásban

Elvesztegetett.

Óriási tisztelet neked!

Hittem mindenben,

Majdnem tévedtem.

Micsoda szemét!

Hogy miért ilyen komoly?

Mindenben hittem!

Melyik az igazi arc?

A vér kötelékei, a rontás esője…

Már mindennek vége.

Ez a kéz, mely megszületett,

Majd elhagyatott,

Most semmit sem ragad meg.

Ujjaimon számolom a fájdalmat,

Így nem felejthetem el soha.

Szükségem van egy okra, hogy éljek;

Egy ötlet befészkeli magát elmémbe.

Semmi nem változik, akkor sem, ha meghalok;

Egy rozsdás pengével vagdosok.

A vér kötelékei az egyetlenek,

Miket elmetszeni nem lehet.

Minden vörös, s a gyűlölet belekeveredett.

A kétségbeesést reménnyé teszem,

Összetörlek, és reményt szerzek.

Pusztulj csak tovább a sebekkel,

Ezekkel, melyeket szorgosan vezettem*1.

Színes díszekbe cicomáznak,

Hisz oly csodásan virágoztak!

Az épphogy lemenő nap

Mindenfelől igazat ad.

Míg ez a seb nem válik nyommá,

A bölcsőben való szendergés álma

Itt marad majd a világban.

Szemeim előtt villódzik,

Ahogy a sötétség a pokollal játszik.

A zilált hajban csörgedező színkavalkád

Nem az egyetlen, mit elképzeltem már.

A fej buta, és túlontúl koszos.

Hol kellene szétszakadnom,

Hogy a menny kifakadjon?

A kétségbeesést reménnyé teszem,

Összetörlek, és reményt szerzek.

Még mindig elkezd fájni, ha sokszor rácsapok;

Számolt sebeim által ugyebár páratlanok.

Ez nem küzdi le a romlást bennem,

S még annyira sem gyógyítgat engem.

Színes díszekbe cicomáznak,

Hisz oly csodásan virágoztak!

Az épphogy lemenő nap

Mindenfelől igazat ad.

A kétségbeesést reménnyé teszem,

Összetörlek, és reményt szerzek.

Pusztulj csak tovább a sebekkel,

Ezekkel, melyeket szorgosan vezettem.

Jegyzetek:
*1: vezettem = számoltam (csak az nem rímelt, és nagyon kilógott, bántotta a szemem xD)

#377 Kuroku Sunda Sora To Zangai To Katahane - Törött szárnyak, holttestek, s a feketévé derült ég

the GazettE - Törött szárnyak, holttestek, s a feketévé derült ég

Éreztem, ahogy a gyűlölet feltámadt bennem…

Ez a nedves talaj felfalta a szemetem…

Semmiféle szabadság nincs ebben

A felhős, kék égben.

Megelevenült kétség, ami itt van; nem más.

Borúlátó gondolataim rajtam foltokban látszanak már.

Sorsom, hogy a törött szárnyú énem gyökeret eresszen bennem.

Anélkül, hogy panaszos szavaimnak hangot adnék,

Földön kúszva férgek eledelévé válok én.

Az alsóbbrendűség érzete megőrjít,

De még így sem adom fel egy nullaként.

Lágyan himbálózva kóborlok a fenti égig,

Míg testem szét nem morzsolódik.

Bánat hullik mindenfelé,

Ez egy kép; igen erős képzeleté

Fejjel előre esek,

Azt az eget nem érem el többet.

Ahogy a virágzás előtt álló virágok,

Úgy én sem bírok a tavaszra várni – türelmetlen vagyok.

Elenyésző tudatomban csak valami valószerűtlenséget képzelek el,

Ahelyett, hogy belegondolnék, ténylegesen mi is vár a jövőben.

Elhagyatott gyökerek

- Mik földdé válni képtelenek -

Most nekem integetnek,

Mintegy azt mondván: „Gyere közelebb!”

Képtelen vagyok megmozdulni; gyökeret eresztettem,

Bánatom védtelen az esővel szemben.

Végül utolsó megmaradt szárnyam is leszakad,

Testem pedig elrothad.

Holttest és föld.

Anélkül, hogy panaszos szavaimnak hangot adnék,

Földön kúszva férgek eledelévé válok én.

Az alsóbbrendűség érzete megőrjít,

De még így sem adom fel egy nullaként.

Vajon boldog lennék, ha valóságot bámuló szemeim hasztalanná váltak volna,

Én pedig a földdel egy síkban értem volna célba?

Az egyik szétszórt holttestté válok itt.

Tudok vajon újra nevetni?

Látásom elhomályosul, nem érzek semmit többé.

A felhős, kék ég kiderül – de feketévé.

Bánat hullik mindenfelé,

Ez egy kép; igen erős képzeleté.

Fejjel előre esek,

Azt az eget nem érem el többet.

Ahogy a virágzás előtt álló virágok,

Úgy én sem bírok a tavaszra várni – türelmetlen vagyok.

Búcsúzzunk hát el!

S ahogy számolok, remélem, többé nem kelek fel.

Lágyan… lehunyom szemem.

Békésen… engedjük, hogy vége legyen.

Holttest és föld.

Anélkül, hogy panaszos szavaimnak hangot adnék,

Földön kúszva férgek eledelévé válok én.

Az alsóbbrendűség érzete megőrjít,

De még így sem adom fel egy nullaként.

Vajon boldog lennék, ha valóságot bámuló szemeim hasztalanná váltak volna,

Én pedig a földdel egy síkban értem volna célba?

Az egyik szétszórt holttestté válok itt.

Tudok vajon újra nevetni?

#376 REDO - Átalakítás

the GazettE – Átalakítás

Mióta nézel így engem?

Mióta vagyunk így szétesve…?

Sír a tovatűnő évszak,

Bús lépteim elmosódnak.

Elmossa őket a hideg eső,

Mi továbbra is csak úgy ömlik az égből

- minden szó nélkül.

Mondd, eső, mitévő legyek?

Mert nem tudom, mit is tegyek.

Mondd, eső, merre menjek?

Vagyok, aki vagyok,

Egy figura egyedül; milyen csapzott…

Azt gondoltam, szembenéztem veled,

Hogy gondolataimat szavakba tettem,

S így valami megváltozna.

Akkoriban még csak nem is gondoltam arra,

Hogy nem leszek egykönnyen túl rajtad.

Mert mindig olyan őszinte voltam veled!

Megpróbáltál kedvesnek lenni,

S észrevétlenséget tettetni?

Mindig olyan gyengéden bántasz,

Nem mondod szívemnek: „Más utat válassz!”

Mondd, eső, mitévő legyek?

Mert nem tudom, mit is tegyek.

Válaszolj, eső! Ugye véget kell, hogy érjen?

Ezen a szinten talán már összetörök éppen…

Nem arról van szó, hogy mindig elfordítottam tekintetem,

Ha személyiségedben valami hozzám nem illőt leltem.

Minden egyes alkalommal fájdalommal járt,

Mikor szívem a köztünk levő óriási űrt betölteni próbált.

Nem kell, hogy hangosan kiejtsd;

Ha csak elengeded kezem,

Semmit sem kérdezvén tőled majd én kijelentem…

Nem fogok hazudni s azt mondani: „Egyesüljünk mosolyokban!”

Felejtsd el a könnyeim, jól van…?

Mert mindig olyan őszinte voltam veled!

A holnap felhőssé vált,

Szemem esőt egyáltalán nem lát.

Esőt, mi elmoshatná a fel nem száradó bánatot,

S az emlékeket, miktől szabadulni nem tudok.

Így hát semmi sem jutott.

#375 CODA - Kóda

the GazettE – Kóda

Gyönyörű formák.

Öt árnyék mászik át egy torz dobozon.

Az ocsmány, elfojthatatlan érzések egy szörnyetegtől valók.

Múló álmok.

Gondviselés keletkezett abból, hogy felfaljuk egymást.

Ha elrejted igaz természeted, hazugsággá válsz.

A meleg időt elmossa a csendes eső.

Halál és újjászületés virágzik egy gyengéd domboldalon.

Az emlékek eltűnnek a veszteség tengerében.

Őrjítő ötletek ugrottak s keltek szárnyra koponyámban.

Nem ismer szerelmet a bölcsőtől jelenig vezető ösvény.

Ha helyes dolog az, hogy a fehérségbe kapaszkodom,

Mikor elhagyom érdemi részemet, akkor visszamegyek majd

A legmélyebb feketeségbe.

Virágok nőnek a földön, ahol holttestek nyugszanak.

Ez a csodálatos deformáltság a kápráztató sötétség felé halad.

Ez a vég és a kezdet.

Jegyzetek:
Ez a szöveg azért tűnhet ennyire katyvasznak, mert az album (BEAUTIFUL DEFORMITY) dalait "sorolta fel" benne. Vagy a címűkkel írt mondatot Ruki-san, vagy ki-kiragadott egy-egy részletet a szövegből.

#374 STUPID TINY INSECT - Hülye kis bogár

the GazettE – Hülye kis bogár

Elérek ehhez az eltorzult és görbített gondolkodásmódhoz

Ezen sötét magok miatt, mik minden erővel kapaszkodnak elmémbe.

S még ha el is kezdenek rügyezni, szándékozok harcolni ellenük.

Lent…

Széthasad a fejem.

Fejem körbe, és körbe, és körbe,

És körbe, és körbe, és körbe forog.

Darabokra szakad.

A bogarak gyötrelemben kelnek életre.

Most, anélkül, hogy ismerném gyengeségeim,

Nagy tévedéshez jutok,

És úgy teszek, mintha kiirtottam volna őket.

„Mint egy láng a molylepkét.”

Szart se tudsz,

Te hülye kis bogár.

Mit szólnál ahhoz, ha miszlikbe szaggatnálak,

És megszabadulnék tőled?

Szart se tudsz,

Te hülye kis bogár.

Meg fogsz csípni.

Szart se tudsz,

Te hülye kis bogár.

Mit szólnál ahhoz, ha miszlikbe szaggatnálak,

És megszabadulnék tőled?

Nem ismered a halált,

Te hülye kis bogár.

Nevetsz fájdalmamon,

Én pedig gyűlöllek téged.

Hát hello, halálos szörnyecske!

Fejem körbe, és körbe, és körbe,

És körbe, és körbe, és körbe forog.

Darabokra szakad.

A bogarak gyötrelemben kelnek életre.

Most, anélkül, hogy ismerném gyengeségeim,

Nagy tévedéshez jutok,

És úgy teszek, mintha kiirtottam volna őket.

„Mint egy láng a molylepkét.”

Szart se tudsz,

Te hülye kis bogár.

Mit szólnál ahhoz, ha miszlikbe szaggatnálak,

És megszabadulnék tőled?

Szart se tudsz,

Te hülye kis bogár.

Meg fogsz csípni.

Szart se tudsz,

Te hülye kis bogár.

Mit szólnál ahhoz, ha miszlikbe szaggatnálak,

És megszabadulnék tőled?

Nem ismered a halált,

Te hülye kis bogár.

Gyűlöllek téged, kinek sikerült életben maradnia.

Hello, halálos szörnyecske…