#373 LOSS - Veszteség

the GazettE – Veszteség

Csak a fájdalom visszhangzik

Ebben a szobában.

Felnyitom szemem s rád nézek,

Rád, ki valahogy ismerősnek tűnik.

Vajon miért érzek nyugtalanságot szívemben?

Beszélsz, miközben megragadod kezem,

Miben már semmi érzés nem maradt.

Vajon hol van az az „én”, akit ismertél?

[Kérlek, szólíts meg…

Kérlek, szólíts meg…]

Válaszolnom kellene egy mosollyal

Magányos kérésedre?

[Kérlek, szólíts meg…

Kérlek, szólíts meg…]

Annyira félek attól, hogy megbántalak,

Hogy már az igazságot sem látom.

Még csak a könnyeid okára sem emlékszem.

Szívem még mindig ott akar lenni…

Felráztál engem,

S ez mostanra bőven elég.

Biztos vagyok benne,

Hogy nem a tegnap látott ég

Az egyetlen, ami hisz a jövőben.

Ködös eszméletemben

Látom a töredezett tükröződéseket

Kettőnk boldog árnyékáról,

S a hangot, mit mostanra

Elmostak a hullámok.

Úgy tűnt, mintha már annyitól is eltűnnének,

Hogy feléjük nyújtom kezem.

[Kérlek, szólíts meg…

Kérlek, szólíts meg…]

Válaszolnom kellene egy mosollyal

Magányos kérésedre?

[Kérlek, szólíts meg…

Kérlek, szólíts meg…]

Annyira félek attól, hogy megbántalak,

Hogy már semmit sem látok.

Nem emlékszem emlékeimre,

Miket apránként eltemettem.

Szívem még mindig ott akar lenni…

Felráztál engem,

S ez mostanra bőven elég.

Biztos vagyok benne,

Hogy nem a tegnap látott ég

Az egyetlen, ami hisz a jövőben.

Még ez az emlékezésre képtelen „én”

Is el fog tűnni,

Akkor is, ha én vagyok az egyetlen, aki megmaradt neked.

Vidd magaddal a jövőt, amint eltávozom.

Nem emlékszem nevedre.

#372 DEVOURING ONE ANOTHER - Felfalni egymást…

the GazettE – Felfalni egymást…

Roppanás… hús és csont.

Kibuggyanás… vér és testnedv.

A halál bűze.

Ez a szörnyű show egy nagyon rossz álom!

A züllés kertjében 

Úgy tűnik, szétrohadnak a gyümölcsök.

Ez a show nagyon szörnyűséges.

Fel akarsz falni?

Ha az éhhalál szélén állsz,

Pupilláid kitágulnak,

A határok elgörbülnek.

[Gyere csak ide…]

Ne érj hozzám!

Fogd be a pofád!

Az istenit, fogd már be!

Állj le a viccelődéssel!

Nem szabad elárulni Istent?

Válaszolj! Így van, vagy sem?

[Gyere csak ide…]

Fogd be a pofád!

Az istenit, fogd már be!

Állj le a viccelődéssel!

Nem szabad elárulni Istent?

Válaszolj! Így van, vagy sem?

Nincs remény.

Roppanás… hús és csont.

Kibuggyanás… vér és testnedv.

A halál bűze árad feletted.

Ez a show nagyon szörnyűséges.

Fel akarsz falni?

Én vagyok a következő?

Fel akarsz falni?

Én vagyok a következő?

Fel akarsz falni?

Én vagyok a következő?

[Gyere csak ide…]

Ne érj hozzám!

Fogd be a pofád!

Az istenit, fogd már be!

Állj le a viccelődéssel!

Nem szabad elárulni Istent?

Válaszolj! Így van, vagy sem?

[Gyere csak ide…]

Fogd be a pofád!

Az istenit, fogd már be!

Állj le a viccelődéssel!

Ez egy rossz álom…

Számolj el háromig!

Nincs remény.

Elpusztítom a szádban levő gyűlöletet.

Szemed se rebbenjen!

Töröld el a mozaikot!

Ez nem a véletlen műve.

Minden csak egy rossz álom…

Elpusztítom a szádban levő gyűlöletet.

Szemed se rebbenjen!

Töröld el a mozaikot!

Ez egy álom,

Minden csak egy rossz álom…

Te vagy a következő…

Te vagy a következő…

Te vagy a következő…

Te vagy a következő…

Te vagy a következő…

Te vagy a következő…

Te vagy a következő…

Puszta ösztöneid elvesztettek

Mindenféle érzelmet.

Vörös ajkak s éhes szemek…

A remény nem létezik,

Ütőerünket felfalta a Gondviselő.

Mindenki egy álmodozó elmével él

A kétség mélységében,

Anélkül, hogy tudná:

„Holnap én leszek a soros.”

Ki tűnik el ma este

Az éhezés hurkában?

[Gyere csak ide…]

Ne érj hozzám!

Fogd be a pofád!

Az istenit, fogd már be!

Állj le a viccelődéssel!

Nem szabad elárulni Istent?

Válaszolj! Így van, vagy sem?

[Gyere csak ide…]

Fogd be a pofád!

Az istenit, fogd már be!

Állj már le a viccelődéssel!

Ez egy rossz álom…

Számolj el háromig!

Nincs remény.

Elpusztítom a szádban levő gyűlöletet.

Szemed se rebbenjen!

Töröld el a mozaikot!

Ez nem a véletlen műve.

Minden csak egy rossz álom…

Elpusztítom a szádban levő gyűlöletet.

Szemed se rebbenjen!

Töröld el a mozaikot!

Ez egy álom,

Minden csak egy rossz álom…

Te vagy a következő…

Te vagy a következő…

Te vagy a következő…

Te vagy a következő…

Te vagy a következő…

Te vagy a következő…

Te vagy a következő…

#371 KARASU - Holló

the GazettE – Holló

Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…

Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…

Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…

Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…

Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…

Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…

Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…

Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…

Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…

Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…

Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…

Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…

Néha mélyen elgondolkozom

Az érzésekről, melyeket visszatartottam.

Ezt a káoszt lehetetlen megérteni.

Ez szabadság és haszon.

Ha nincs haszon,

Hát nem vehetem meg a szabadságot?

Ez nem erről szól!

Ami most szükséges…

Az az, hogy vágjon az eszed, mint a borotva!

Fogadj szépen szót az ösztöneidnek!

Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…

Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…

Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…

Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…

Fogadj szépen szót az ösztöneidnek!

Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…

Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…

Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…

Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…

Néha mélyen elgondolkozom

Az érzésekről, melyeket visszatartottam.

Ezt a káoszt lehetetlen megérteni.

Ez szabadság és haszon.

Ha nincs haszon,

Hát nem vehetem meg a szabadságot?

Ez nem erről szól!

Ami most szükséges…

Az az, hogy vágjon az eszed, mint a borotva!

Továbbra is énekelni akarom a szívemben,

Ilyen egyszerűen.

A kísértés nem veheti el az érdemi részemet.

Világosan vázolom a változást,

Kötelékek nélkül öltöm magamra a kapzsiságot.

Mindig azt akarom érezni,

Hogy van némi ellentmondás 

Abban az ismétlődő múltban.

Mindig olyan érzéseket akarok hátrahagyni,

Amik hajtják a szeretetüket árasztó, „együttérző” embereket.

Emiatt feketévé változom, 

Mint egy megszelídíthetetlen holló.

Ami most szükséges…

Azok az érzések, melyeket visszatartottam.

Az élet igen keserű.

Ezt a gondolatot senki nem veheti el tőlem.

Továbbra is énekelni akarom a szívemben,

Ilyen egyszerűen.

A kísértés nem veheti el az érdemi részemet.

Világosan vázolom a változást,

Kötelékek nélkül öltöm magamra a kapzsiságot.

Ránts bele ebbe a mély sötétségbe!

Mindig azt akarom érezni,

Hogy van némi ellentmondás 

Abban az ismétlődő múltban.

Kudarc?

Ugyan, csak egy agy, 

Ami nem akar a megszorítás kötelei közt vergődni.

Mindig olyan érzéseket akarok hátrahagyni,

Amik hajtják a szeretetüket árasztó, „együttérző” embereket.

Emiatt feketévé változom, 

Mint egy megszelídíthetetlen holló.

Ami most szükséges…

Azok az érzések, melyeket visszatartottam.

Az élet igen keserű.

Ezt a gondolatot senki nem veheti el tőlem.

Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…

Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…

Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…

Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…

Fogadj szépen szót az ösztöneidnek!

Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…

Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…

Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…

Gyűlölet, okádék, furfang, vágy, modor…

#370 UNTIL IT BURNS OUT - Míg ki nem ég

the GazettE – Míg ki nem ég

Egy múló élet…

Az álmokban elrejtik

Azt a felhalmozott,

Tragikus végű pillanatot.

Kezdek megőrülni a vágyban,

Ami most errefelé cikázik.

Mióta elvesztette útját,

Az igazság könnye tőrbeesett.

Nézz a holnapra!

Rejtőzködő szavak és érzések tevődnek össze.

Micsoda mesterkélt lélek.

Ez az utolsó éjjel,

Az életemre esküszöm!

Tompa hangot adsz ki,

Eggyé válunk.

Ez az utolsó éjjel,

Az életemre esküszöm!

Tompa hangot adsz ki,

Eggyé válunk.

Ez az utolsó éjjel,

Az életemre esküszöm!

Tompa hangot adsz ki,

Eggyé válunk.

Ez az utolsó éjjel,

Az életemre esküszöm!

Leromboljuk a falat.

Egy múló élet…

Az álmokban elrejtik

Azt a felhalmozott,

Tragikus végű pillanatot.

Kezdek megőrülni a vágyban,

Ami most errefelé cikázik.

Olyan finom, mint az üveg.

Nem tudom, mikor fog darabokra hullani,

Épp ezért értékes.

Amíg ki nem ég…

Ez az utolsó éjjel,

Az életemre esküszöm!

Tompa hangot adsz ki,

Eggyé válunk.

Ez az utolsó éjjel,

Az életemre esküszöm!

Tompa hangot adsz ki,

Eggyé válunk.

Ez az utolsó éjjel,

Az életemre esküszöm!

Tompa hangot adsz ki,

Eggyé válunk.

Ez az utolsó éjjel,

Az életemre esküszöm!

Leromboljuk a falat.

Fénnyel foltozott,

Pótolhatatlan kilátás…

Magyarázd meg, miért is állunk itt!

Az utolsóig…

Egy múló élet…

Búcsúzz el a fiatalságtól a jövőben,

Ami most errefelé cikázik.

Továbbra is lefestem álmaimat.

Egy múló élet…

Búcsúzz el a fiatalságtól a jövőben,

Ami most errefelé cikázik.

Továbbra is lefestem álmaimat.

Amíg élek,

Ez az álom nem fog véget érni.

Leromboljuk a falat,

Eggyé válunk.

Amíg élek,

Ez az álom nem fog véget érni.

Míg ki nem ég…

#369 TO DAZZLING DARKNESS - A kápráztató sötétségbe

the GazettE – A kápráztató sötétségbe

Most legördül a függöny,

Nem tart sokáig,

Hogy a fényen belül árnyékokká váljunk,

És tovatűnjünk a sötétséggel.

Vajon mivel hagyunk itt téged?

Szerelem, fájdalom, kín, düh, öröm…

Mit éreztél?

Az idő mulandó.

Ez az a hely, 

Ahol számtalan lecsurgó hang megáll,

S a véghez ér.

A táj elveszti színeit,

S jön a fény - mintha egy álomból ébrednél.

Mielőtt az a számtalan dolog eltűnne,

Engedjük, hogy szívünk egyesüljön.

[A finálé előtt…]

A holnap léte nem biztos;

A virágok talán továbbra is hervadoznak.

Vajon mivel hagyunk itt téged?

Az idő mulandó.

Ez az a hely, 

Ahol számtalan lecsurgó hang megáll,

S a véghez ér.

A táj elveszti színeit,

S jön a fény - mintha egy álomból ébrednél.

Mielőtt az a számtalan dolog eltűnne,

Engedjük, hogy szívünk egyesüljön.

[A finálé előtt…]

#368 INSIDE BEAST - Benned Rejlő Szörnyeteg

the GazettE – Benned Rejlő Szörnyeteg

[Add nekem a benned rejlő szörnyet!]

Kérlek, válassz, amit csak szeretnél!

[Ecc-pecc, kimehetsz…]

Dögölj meg, vagy szopd le a szörnyem.

Mr. Abnormális

Az érzéseim egyáltalán nem olcsók,

Neked még csak fogalmad sincs róla.

Egyszer belém mélyeszted majd fogad

Egy kölcsönzött darabbal.

Leharapod bőröm és sejtjeim,

De nem lakmározhatsz a belső énemből.

Térden állva könyörögsz nekem.

[Add nekem a benned rejlő szörnyet…]

Takarodj, te hírhedt baby,

Sze-sze-sze-sze-sze-sze szexi szemét!

Takarodj, te hírhedt baby!

[Add nekem a benned rejlő szörnyet…]

Takarodj, te hírhedt baby,

Sze-sze-sze-sze-sze-sze szexi szemét!

Takarodj, te hírhedt baby,

Sze-sze-sze-sze-sze-sze szexi szemét!

Csodálatos, pszichedelikus…

A feketébe burkolt szemek mélyén

Mutasd csak magad, a hamis dolgaid nélkül!

Ez a dal maga a bennem rejlő szörnyeteg.

[Mutasd a szörnyed…]

Fáj a fejem,

Mindjárt megőrülök.

Ez lenne az önutálat?

Töröld el a mocskos, belső szörnyemet!

Fáj a fejem,

Mindjárt megőrülök.

Senki nem segít nekem.

Töröld el a mocskos, belső szörnyemet!

Ne áruld el a titkot senkinek!

Bármi is történjen,

Ez az ocsmány érzés

Valaki rejtekében akar lenni.

[Ocsmány, belső, hétpecsétes titok.]

Mr. Abnormális

Az érzéseim egyáltalán nem olcsók,

Neked még csak fogalmad sincs róla.

Egyszer belém mélyeszted majd fogad

Egy kölcsönzött darabbal.

Leharapod bőröm és sejtjeim,

De nem lakmározhatsz a belső énemből.

Térden állva könyörögsz nekem.

[Add nekem a benned rejlő szörnyet…]

Takarodj, te hírhedt baby,

Sze-sze-sze-sze-sze-sze szexi szemét!

Takarodj, te hírhedt baby!

[Add nekem a benned rejlő szörnyet…]

Takarodj, te hírhedt baby,

Sze-sze-sze-sze-sze-sze szexi szemét!

Takarodj, te hírhedt baby,

Sze-sze-sze-sze-sze-sze szexi szemét!

Csodálatos, pszichedelikus…

A feketébe burkolt szemek mélyén

Mutasd csak magad, a hamis dolgaid nélkül!

Ez a dal maga a bennem rejlő szörnyeteg.

[Mutasd a szörnyed…]

Fáj a fejem,

Mindjárt megőrülök.

Ez lenne az önutálat?

Töröld el a mocskos, belső szörnyemet!

Fáj a fejem,

Mindjárt megőrülök.

Senki nem segít nekem.

Töröld el a mocskos, belső szörnyemet!

Fáj a fejem,

Mindjárt megőrülök.

Ez lenne az önutálat?

Töröld el a mocskos, belső szörnyemet!

Fáj a fejem,

Mindjárt megőrülök.

Senki nem segít nekem.

Töröld el a mocskos, belső szörnyemet!

#367 Last Heaven - Utolsó Mennyország

the GazettE – Utolsó Mennyország

Mindig maradj ilyen!
Itt van az utolsó Mennyország,
Minek nincs szüksége szavakra.

A távoli ég, s ez a végtelen pillanat…
Most a ragyogó csillagoktól kívánok
Ezen az ifjú körhintán,
Ami végtelenül forog tovább.
Örök akarok lenni, akárcsak te.

Ez az alaktalan szerelem napról napra változik,
Az idő egyre csak múlik.
Maradjunk így, olyan álmokat dédelgetve,
Miket nem tudunk elérni.
Hosszú út, mely egy nyugodt hegyhez vezet.
Jó éjszakát… szerelmem.
Ez az én utolsó Mennyországom.

Az örökkévaló évszak, 
S a tenger fodrosodó felszíne…
Most a ragyogó csillagoktól kívánok
Ezen az ifjú körhintán,
Ami végtelenül forog tovább.
Ha majd olyanná válok, mint te,
Mondd, hogy örök vagyok!

Ez az alaktalan szerelem napról napra változik,
Az idő egyre csak múlik.
Maradjunk így, olyan álmokat dédelgetve,
Miket nem tudunk elérni.
Hosszú út, mely egy nyugodt hegyhez vezet.
Megyek, s magam mögött hagyom szomorúságom.
Jó éjszakát… szerelmem.
Ez az én utolsó Mennyországom.

Memento mori. *1
Minden dolognak véget kell érnie,
De neked nem kell szomorkodnod;
Egy másik életben újra találkozunk majd.

Ez az alaktalan szerelem napról napra változik,
Közel egymáshoz egy hullócsillaggá válunk.
Hosszú út, mely egy nyugodt hegyhez vezet.
Ragyogj fényesen holnap,
Hozd magaddal a fényt,
Legyen ez mindig így.

Ez az alaktalan szerelem napról napra változik,
Az idő egyre csak múlik.
Maradjunk így, olyan álmokat dédelgetve,
Miket nem tudunk elérni.
Hosszú út, mely egy nyugodt hegyhez vezet.
Megyek, s magam mögött hagyom szomorúságom.
Jó éjszakát… szerelmem.
Ez az én utolsó Mennyországom.

Maradj mindig ilyen!
Itt van az utolsó Mennyország,
Minek nincs szüksége szavakra.

Jegyzetek:

*1: Memento Mori: latin közmondás, melynek jelentése: „Emlékezz a halálra.” – vagyis arra, hogy te is meghalsz a végén, hiszen az élet mulandó. 

#366 Kago no Sanagi - Ketrecbe Zárt Báb

the GazettE – Ketrecbe Zárt Báb

Létezésedtől függök.

Te vagy az oka annak,
Hogy elvágom érzéseimet.
Elszáradnak a virágok,
Mik ebben a múló világban bontották szirmukat. 
Az érzés bőrömbe égett; a seb sosem fog leválni.
Emlékszel a szavakra, 
Miket akkor váltottunk,
Amikor lélegzetünk összefonódott?

Még mindig beleolvadnék
Azokba az édes hazugságokba.
Ha össze akarsz törni,
Tedd meg gondolkozás nélkül.

Kifestem ajkaim, elrejtem szívemet
S eltűnök a piroslámpás negyedben.
Felszínes álmokat álmodok, miközben
Ujjaid lassú mozdulatokkal cirógatják hajam,
Miközben billegünk, billegünk, himbálózunk.
Most messzi van az ég, 
Az ég, mi olyannak tűnt, mintha el tudtam volna érni,
Ha kitárom karjaimat.
Úgy tűnik, csak a könnyek fognak hullani. 

Beleolvadtunk a szenvedélybe,
De elfelejtettük összefonni vörös fonalainkat.
Még mindig csak egy báb vagyok, 
Így nem fogok elrepülni ebből a ketrecből.
A lenyugvó nap színe beszínezi a bánatot;
Ezt még mindig nem tudom szavakba önteni.

Kifestem ajkaim,
Megölöm szívemet,
S útnak indulok a késő ősz sötétségébe.
Akkoriban nem értettem,
Mi értelme remélni;
Hiszen soha többet nem fognak úgy megérinteni.
S ez mind azért, mert még mindig nem tűnsz el
Szórakozott tekintetemből.

Az az éjjel, mi felébresztett,
Soha nem fogja megbocsátani siránkozásomat.
Ez a könyörtelen kapzsiság fészke.
Nem kérek tőled semmit,
Tőled, kitől még csak egy viszlátot sem kaptam,
De…

Ha elmész, ne vidd magaddal azon idők emlékeit,
Amikor itt voltam; egy ősszel a piroslámpás negyedben.
Még most sem találom a holnapot.
E kalitkában, miben egyedül vagyok,
Továbbra is követem gondolataimban
Azokat a lassú mozdulatokat.
Nem fogsz eltűnni.

Létezésedtől függök.

Jegyzetek:

A címről: a báb itt nem a marionettbábut jelenti, hanem a rovar bábját; amiből egyszer pillangó lesz.

#365 Quiet - Csönd

the GazettE – Csönd

Megéltem az utolsó őszt,
Te pedig mellettem állsz.
Anélkül, hogy megkérdeznéd
Mi is a végső célom,
Rám mosolyogsz,
S arra kérsz, vigyelek magammal.

Ég veled, ne felejts el!
Nem kell többet szomorúnak lenned.
Ég veled, szerelmem!
Remélem, jövődet nem
Könnyek hullajtására fogod pazarolni.

Testhőmérsékletünk csökken
Összekulcsolt ujjaink közt,
A szél pedig felkapja, s magával viszi.
„Búcsúzzunk hát el.”
Ujjaink elválnak.
Újra látni foglak valahol.
Töröld le könnyeid,
Nem kell bánatosnak lenned.

Most…

A jövővel nem fogsz tudni szembesülni;
Az állandó álmok visszatérnek majd hozzám.
„Rendben van, ha emlékeimben
Változatlanok maradunk.”
Ennek érdekében most lehunyom szemeim.

Ég veled, szerelmem!
Kérlek, ne nézz vissza!
Ég veled, szerelmem!
Azzal a szokásommal is felhagyok itt,
Hogy távolságot tartsak.

Most pedig eltávozom az egekbe,
Ahogy hánykolódok a szél szárnyain.
„Kérlek, ne tűnj el!”
Ég veled!
Egy megállóba érkeztek napjaim:
Magam mögött hagyva
Alszom csendesen.
Ezen a nyugodt ősszel
Az álmok álmokként élnek tovább.

#364 DRIPPING INSANITY - Csöpögő Őrület

the GazettE – Csöpögő Őrület

Vörös kacagások áztatta magány

A némán csöpögő őrület tengerében…

Ezek a zavaros szemek, mik elfeledtek aludni,

Már a holnapot sem látják.

Kezdenek elsüllyedni

A felszínen úszó eszményképek.

Mit nézel ilyen szomorú tekintettel?

A fehér falakon vörösen világítanak

Az emlékek, mik egytől egyig szétszakadtak,

S nem fognak elérni téged.

Csak úgy áramlik belőled a láz;

Még pislogni is elfelejtesz,

Ahogyan bámulsz engem.

Mintha eltűnne a tüdőd,

Az ájulás kerülget;

Efelől semmi kétséged.

Azon vagy,

Hogy elfelejtsd a sérelmet

És a könnyeket.

Mit nézel ilyen szomorú tekintettel?

Ahogy feléd nyújtom kezem,

Az emlékek, miket szétszakítottam,

Most céltalanul kezdenek özönleni.

Tévedtem?

Ne nézz ilyen bánatos szemekkel!

Tanítsd meg…

Hogy hol van az igazság!

Hadd halljam szíved hangját!

Mondd, hogy egyedül voltam,

Akkor is, ha ez csak egy hazugság.

Légy tapintatos velem,

Ezzel a gyenge emberrel,

Ki még csak meg sem próbálta kinyitni szemét,

Hogy akármit is megláthasson.

Fagyott arcod oly hideg,

S még csak lélegezni sem próbálsz.

Hozzászoktam a magányhoz…

Akkor mégis miért hullajtom könnyeimet?

Ahogy visszaemlékezek azokra

Az emlékképekre egytől egyig,

Látom, hogy arcomat nem díszíti mosoly.

Ez jellemző…

Mindketten a magányban ragadtunk.