#365 Quiet - Csönd

the GazettE – Csönd

Megéltem az utolsó őszt,
Te pedig mellettem állsz.
Anélkül, hogy megkérdeznéd
Mi is a végső célom,
Rám mosolyogsz,
S arra kérsz, vigyelek magammal.

Ég veled, ne felejts el!
Nem kell többet szomorúnak lenned.
Ég veled, szerelmem!
Remélem, jövődet nem
Könnyek hullajtására fogod pazarolni.

Testhőmérsékletünk csökken
Összekulcsolt ujjaink közt,
A szél pedig felkapja, s magával viszi.
„Búcsúzzunk hát el.”
Ujjaink elválnak.
Újra látni foglak valahol.
Töröld le könnyeid,
Nem kell bánatosnak lenned.

Most…

A jövővel nem fogsz tudni szembesülni;
Az állandó álmok visszatérnek majd hozzám.
„Rendben van, ha emlékeimben
Változatlanok maradunk.”
Ennek érdekében most lehunyom szemeim.

Ég veled, szerelmem!
Kérlek, ne nézz vissza!
Ég veled, szerelmem!
Azzal a szokásommal is felhagyok itt,
Hogy távolságot tartsak.

Most pedig eltávozom az egekbe,
Ahogy hánykolódok a szél szárnyain.
„Kérlek, ne tűnj el!”
Ég veled!
Egy megállóba érkeztek napjaim:
Magam mögött hagyva
Alszom csendesen.
Ezen a nyugodt ősszel
Az álmok álmokként élnek tovább.

#364 DRIPPING INSANITY - Csöpögő Őrület

the GazettE – Csöpögő Őrület

Vörös kacagások áztatta magány

A némán csöpögő őrület tengerében…

Ezek a zavaros szemek, mik elfeledtek aludni,

Már a holnapot sem látják.

Kezdenek elsüllyedni

A felszínen úszó eszményképek.

Mit nézel ilyen szomorú tekintettel?

A fehér falakon vörösen világítanak

Az emlékek, mik egytől egyig szétszakadtak,

S nem fognak elérni téged.

Csak úgy áramlik belőled a láz;

Még pislogni is elfelejtesz,

Ahogyan bámulsz engem.

Mintha eltűnne a tüdőd,

Az ájulás kerülget;

Efelől semmi kétséged.

Azon vagy,

Hogy elfelejtsd a sérelmet

És a könnyeket.

Mit nézel ilyen szomorú tekintettel?

Ahogy feléd nyújtom kezem,

Az emlékek, miket szétszakítottam,

Most céltalanul kezdenek özönleni.

Tévedtem?

Ne nézz ilyen bánatos szemekkel!

Tanítsd meg…

Hogy hol van az igazság!

Hadd halljam szíved hangját!

Mondd, hogy egyedül voltam,

Akkor is, ha ez csak egy hazugság.

Légy tapintatos velem,

Ezzel a gyenge emberrel,

Ki még csak meg sem próbálta kinyitni szemét,

Hogy akármit is megláthasson.

Fagyott arcod oly hideg,

S még csak lélegezni sem próbálsz.

Hozzászoktam a magányhoz…

Akkor mégis miért hullajtom könnyeimet?

Ahogy visszaemlékezek azokra

Az emlékképekre egytől egyig,

Látom, hogy arcomat nem díszíti mosoly.

Ez jellemző…

Mindketten a magányban ragadtunk.

#363 Fadeless - Elhalványíthatatlan

the GazettE – Elhalványíthatatlan

Száraz a torkom az értelmetlen vonzalmon túl,
Mocsok ragadt elmémbe,
Fulladoztam azért, hogy megkaparintsam, amit akartam.
[Az én természetem] az, mi körülölelt
És elrejtőzött a tekintetekben.
Csak ki akartam tárni szárnyaimat, mint egy pillangó.
Egy pók hálója is itt lapul ma este?

Habozás az, mi a szájból kiárad.
Kérlek, ne menj tovább többé!
Kedvesem…
Cirógatás, mi megszünteti a túlhajszolt légzést…
Csapdába esik a puszta ösztön.
Száraz a torkom az értelmetlen vonzalmon túl.
Az egyetlen dolog, mit el tudok most hagyni, 
Az az [én természetem], amit magam is megkérdőjelezek.
Csak ki akartam tárni szárnyaimat, mint egy pillangó.
Egy pók hálója is itt lapul ma este?

Nem tudnék mosolyogni, 
Ha csak boldogság övezne.
Megsebezték, anélkül, hogy 
Egy pillanatra is elnéztem volna.
Kedvesem…
Az egyetlen, aki mindennek végén is megmarad
Csak egy álom, ahol hamis mosolyok fogadnak.

Te… olyan, mint ez…
Csak ki akartam tárni szárnyaimat, mint egy pillangó,
De addig nem fogok rájönni erre, míg le nem zuhanok.

Kipukkan, mint egy buborék. 
Az egyetlen álom egy tűzijátékra hasonlít,
Mi jelzi: a nyár véget ért.
Színpompában virágzik a magány.
Habozás az, mi a szájból kiárad.
Kérlek, ne menj tovább többé!
Cirógatás, mi megszünteti a túlhajszolt légzést…
Nem tudok alábbhagyni azzal,
Hogy elrejtsem természetem.

#362 Akai One Piece - Egy Vörös Darabka

the GazettE - Egy Vörös Darabka

Nagyon önző vagyok. Nincsenek szabályaim.
Senki sem fog engem hibáztatni, mert királynőnek hívatom magam.
Talán, talán, talán.
Olyan sok srác flörtöl velem!
De van egy kedvencem...

Ez az első és utolsó szerelem az életemben.
Sikerrel fogok járni, persze csalással.
De valójában... én egy igazán ügyetlen ember vagyok.

Gyere a lakásomra, elérem, hogy belém szeress!
Az ő izgatott arca olyan cuki!
Az a piros, csipkés ruha az egyetlen cuccom, amivel dicsekedhetek.
Az igazi, züllött bűnöző egyenesen futásnak ered, mint egy kutya.

Fájdalmas, sötét, és... én szerettelek!
Fájdalmas, fájdalmas, fájdalmas, nagyon fáj!

Hogy mi a hiper-szuper kibaszás?
Van egy pontos ideálod, úgyhogy talán tisztában vagy a vonzerőmmel.
Ez egy jó idő lehet enni egyet. Dohányt viselek testemen, de még milyen egoistán!
Királynőnek tettettem magam, de én csak egy "nőstény" vagyok.

Azok a kis édes flörtök, vagy az ő nagy, masszív mellkasa és szeme csak egy seb lesz,
Ami olvadni és olvadni fog.
Boldog akarok lenni, boldog akarok lenni!

Lassan megutáltam magam.
Az emberek azt mondták, rossz ember voltam, így undorodni kezdtem saját magamtól.
Nem is kicsit.

Csak sajnálni tudom az én gyötrődő életemet.

!

Az oldalra felkerül minden olyan fordításom, ami itt még nem található meg (de pl. Facebook-os oldalakon igen [Miyavi Hungary, Matenrou Opera ~ Hungarian ST, theGazettE Hungary, Haruka Hungary]), illetve tervezem, hogy azok is felkerülnek majd, amik jelenleg fordítás alatt állnak, vagy állni fognak.

Nem szeretnék üres szavakkal dobálózni, hogy az oldal úja megnyílik, mert meglehet, hogy most van hozzá kedvem és hiányzik ez az egész jrockosdi, az viszont már kevésbé valószínű. hogy tudnám teljesíteni az egyéni kérelmeket - és akik ismerik az oldalt régről, azok tudják, hogy jórészt a saját kérések éltették az oldalt, na meg én szeretek másokért jót tenni, de erre nem lenne kapacitásom - hisz az ígért THE GAZETTE WORLD TOUR DOCUMENTARY magyar feliratos DVD-je sincs még sehol... amiért borzasztóan szégyellem is magam. Dolgozni fogok rajta és egy napon kész lesz. De tényleg.

Tehát egyelőre maradjunk annyiban, hogy a gépemen lappangó munkáimat feltöltöm, a továbbiakra nézve meg... nos, amit majd hoz a jövő. Jó?
A napokban meg varázsolok valami új dizit, mert borzalmasan unalmas lehet mindig ezt látni azoknak, akik a kihaltság ellenére is naponta látogatják az oldalt (mert vannak ilyenek, hát én tökre lehidaltam. Mire nem jó a statisztika, bákker), meg indokolatlanul nagy is lett ez a fejléc. Úgyhogy dizi is lesz, juhhé!

Love! (´ε｀*)～☆❤

Efi

Az utolsó bejegyzés

Sziasztok!

Régen frissítettem - és az a rossz hírem van, hogy most sem ezért írok ide.
Bizonyára ti is észrevettétek, hogy az oldal nem frissül, a kívánságlistáról a számok nem fogynak... Nem akartam hirtelen döntést hozni, amint új élethelyzetbe (értsd: egyetemre) kerültem, de sajnos megérett egy döntés:
A www.j-rockmagyarul.blogspot.com oldal bezár. Ez alatt nem azt kell érteni, hogy elérhetetlen lesz, nem-nem, továbbra is hozzáférhettek az eddigi fordításokhoz, viszont nagy valószínűséggel nem fog új tartalommal bővülni. Ennek oka egyszerűen csak annyi, hogy nem tudok elég időt szentelni arra, hogy igényes munkákat adhassak ki a kezeim alól - összecsapottakkal pedig nem szeretném a színvonalat levinni.

Köszönöm ezt a majd' 3 évet, köszönöm a dicsérő szavakat, és köszönöm, hogy ilyen sok fordítást kértetek tőlem - hiszen ez egyfajta pozitív vélemény arra nézve, hogy az adott dal magyarját az én fordításomban akartátok olvasni.

A fordításokat továbbra is felhasználhatjátok - de azért a forrást kéretik megjeleníteni.

A jövőben munkáimmal (fordításaimmal) a következő oldalakon találkozhattok:
A https://www.facebook.com/MatenrouOperaHungarianST oldalon egyedül, főszerkesztőként "dolgozom", ill. a https://www.facebook.com/thegazettehungary, ahol néha-néha besegítek egy-két rövidebb interjú- és dalszövegfordítással.


(Ez a bejegyzés még 2013. január 19-én látott napvilágot Facebookon (ezen az oldalon: https://www.facebook.com/jrockmagyarul), de úgy gondoltam, illő itt is feltüntetni, hogy mi a nagy helyzet.)

Köszönök mindent!

J-ROCK IS NOT DEAD!

Tisztelettel:

Efef

#361 Devil's Voice - Az ördög hangja

ACE – Az ördög hangja

Vándorlok körbe-körbe a csendes éjszakában;

Az utcákat a különös holdfény világítja meg;

Célba veszi szenvedélyes tekintetem.

Te vagy az én díszvacsorám…

Te vagy az én díszvacsorám…

Mutatok majd neked egy titkos jelet.

A tiltott bor jó illatot kölcsönöz neked.

Tégy rendet a fejedben; áldozat vagy.

Kerülj közel hozzám, baby…

Nem tudok alábbhagyni az elmerüléssel,

Nem tudok túljutni saját magamon.

A határán vagyok annak,

Hogy megmásszam a 13 lépcsőfokot. *1

…Miért én?

Az ördög édes hangja sikolt, sikolt,

Bűnt visz a vérzés világába.

Szadista erőszak; ölj meg, ölj meg!

Sorsom úgy rendeltetett,

Hogy ítélkezzenek felettem,

Úgyhogy szabadíts meg!

Senki nem mondja el, ki is vagyok én;

Nem hallom a bölcsesség szavait.

Mindent megmozgat az ártatlan elme.

Kerülj közel hozzám, baby…

Nem tudok alábbhagyni az elmerüléssel,

Nem tudok túljutni saját magamon.

A 22-es csapdájában vagyok; *2

Nincs itt más, csak kétség.

Az ördög édes hangja sikolt, sikolt,

A halálba rángat.

Hello, szenvedés!

Csókolj meg, csókolj meg!

A sötétségbe zuhanok,

Úgyhogy szabadíts meg!

Az ördög édes hangja sikolt, sikolt,

A vérzés világába csábít.

Szadista erőszak; ölj meg, ölj meg!

Sorsom úgy rendeltetett,

Hogy ítélkezzenek felettem,

Úgyhogy szabadíts meg!

Szabadíts meg!

Őrület!!

Jegyzetek:

*1: A határán vagyok annak, / Hogy megmásszam a 13 lépcsőfokot. : Japánban régen a halálra ítélteknek fel kellett menni egy 13 fokú lépcsőn, mielőtt kivégezték volna.

*2: A 22-es csapdájában vagyok: 22-es csapdája - az a helyzet, amikor A nem lehetséges, amíg B nem lehetséges. De B csak akkor lehetséges, ha A lehetséges ~ ergo valamiféle megoldhatatlan helyzet.

#360 Freedom - Szabadság

ACE – Szabadság

Berlin égő falai…

A szétmorzsolódott bánat erőde…

Ez a világ egy soha véget nem érő

Dallamba van csomagolva.

Felhangzik egy háborús kiáltás

A szabadság kikövetelésének érdekében.

Ez az a pillanat, mikor mindent eldobsz,

S még egyszer, utoljára felállsz.

Ments meg…

Ments meg…

Hallom egy kisgyermek sírását,

Amint megkérdezi, miért jöttél e világra.

A síró hang mintha elérné kezed,

Mi az elérhetetlen, kék ég felé tart.

A rejtély továbbra is vándorol;

Sosem fogok szembesülni a válasszal.

[Itt volt, mielőtt megszülettél,

S elment, miután megszülettél…]

Ments meg…

Szent.

’Szabadság’-hölgy…

Napok tízezreit szakítottam szét veled.

Aki csak az ő útja után kutat,

Még ma is vándorol.

Találkozni akarok veled,

Találkozni akarok veled;

Az elérhetetlen remény megerősödik.

Az alakot még mindig nem látom,

Bár képzeletemben lefestettem.

Őrülten mosolyog…

Az idő felett uralkodók

Egy látomást látnak röviden.

Csatlakozz és kövesd a hanyatlás előjelét!

Kapaszkodj bele mindenbe és akármibe anélkül,

Hogy bármit is teljesítenél.

Cseréld ki mindarra, amiket kiáltasz!

[Szabadságot akarok.]

Ments meg…

Szent.

’Szabadság’-hölgy…

Napok tízezrein hatottál meg engem.

Aki csak megismétli az értelmetlen küzdelmet,

Egy olyan táncba kényszerítik,

Amiben a reszkető történelem a bánatért harcol.

Semmi nincs itt, csak a fivérek vére,

S halottak fejei.

Nem vagy itt?

’Szabadság’-hölgy…

Ha te lennél az éjjeli sötétség,

Én egy madár akarok lenni,

Ki a reggel hírnökeként énekel

Akárhol, akárhol, miközben

A lefelé áradó fényben fürdik.

Ha újra találkozhatnék veled egy nap,

Eltemetjük ezt a kezdetet azzal az idővel,

Mit elvesztettünk.

Egy végtelen utazás közepén

Egy legyőzött katonáról álmodok.

Egy pillanatra lehunyom szemem

És türelmetlenül várok a csendre,

Mi végül körülölel.

Te ott vagy, s gyengéd csókot hintesz arcomra.

Ah, ez a halhatatlanná válás szabadsága!

Szentül ígérem: nem fogom hagyni,

Hogy elszakadj tőlem, rendben?

Szabadíts meg…

#359 Night Of The Knights - A lovagok éjjele

ACE - A lovagok éjjele

Nem tudtalak megvédeni, mert gyenge voltam.Nem fogok senkit sem elveszteni újra.A holtak lelkét megterhelteA bűn és a büntetés.Tüntesd el még ezelőtt szívedet!

Senki sem öli meg lelkemetSzíved kardja nélkül.A szerelem megtalálja,Hol van igazából;Ezt csak Isten tudja.

Egy éjjel a kétségIrányítja a sötétséget.Esküszöm, hogy mindenkinélErősebbé fogok válni!Túl késő? Vagy mégsem?Nem érdekel.Eldobom egész életem azért,Hogy például csak egy dologban higgyek.Lenni, vagy nem lenni?Csókolj!Még ha ez a test meg is törik,Te vagy az egyetlen,Ki mosolyog ezen a Földön.

E világon hátrahagyják azokat az embereket,Kik folytatják az imádkozástAnélkül, hogy tudnák, mi az az erkölcstelenség.

Senki sem öli meg lelkemetSzíved kardja nélkül.A szerelem megtalálja,Hol van igazából;Ezt csak Isten tudja.

Az elhaladó napok olyanok,Mint egy kacsintás Istentől.A jövő a víz felszínén tükröződik.Túl késő? Vagy mégsem?Nincs baj azzal, ha a világ ellenségévé válsz,Ahogyan csak egy dologban hiszel minden erőddel.Lenni, vagy nem lenni?Csókolj!Bár egy nap elpusztulok,Szívedben élni fogok.

Felnézek az égre a hideg börtöncellából.A falak tornyai messze, magasan vannak.

Egy éjjel a kétségIrányítja a sötétséget.Esküszöm, hogy mindenkinélErősebbé fogok válni!Túl késő? Vagy mégsem?Nem érdekel.Eldobom egész életem azért,Hogy például csak egy dologban higgyek.Lenni, vagy nem lenni?Csókolj!Még ha ez a test meg is törik,Te vagy az egyetlen,Ki mosolyog ezen a Földön.

#358 GOD CHILD - Isteni gyermek

ACE – Isteni gyermek

Teljesen egyedül a sötétben

A végtelen világba zuhanok.

Hívom az Urat, hogy találjon megoldást

Az alamizsnára; miért jöttem e világra?

Nem akarok őrületet látni,

Nem akarok semmiért sem sírni.

Csak veled akarok lenni, kérlek…

Mondd, miért nincs örökkévalóság?

Mindennek mennie kell.

Éjszaka mély bánat töltött el.

Miért születtél meg?

Miért rozsdásodik a végzet?

Ebben a kavargó vágyban csak egy igaz:

Elérek mindent, s elvesztek dolgokat.

Elfutok önmagam elől;

Az útra lépek - mit más már kitaposott -

Aznap, mikor még te is hátat fordítottál nekem.

Nem akarom látni a valóságot,

Nem akarok sírni a végzetért.

Fagyaszd be elmém mindörökre!

Mondd, miért nincs örökkévalóság?

Az élet napról napra közeleg,

Mintha elérhetnélek a Menny kapujában.

Jobb a szerelem kedvéért élni,

Mint a szerelem érdekében elbukni.

Nem baj, ha a sötét pokol mélyére zuhanok;

Keresem a megmaradó fényt.

Nem akarok egyedül lenni

Az idő túl gyorsan forgó kerekében.

Távoli hangom nem hagyja abba az üvöltést,

Eltörli az örvényt.

Nem sokkal ezelőtt felszállsz majd

A magas égbe, eléred mindkét kezeddel,

Hogy beleolvadhass a végtelen kékségbe.

Az idő megállt.