#238 Kimi ni Negai wo - Amikor tőled kívánok...

Miyavi - Amikor tőled kívánok...



A régi napok álmai elhalványultak,
Terveink a jövőre nézve füstbe burkolóztak,
Mert mindig figyeltél, ha ott voltam.
Nyafogtunk, amiért álmaink nem váltak valóra,
Az utakon pedig mindig csak kerültünk.
Túltéve magam rajta most eképpen vagyok itt.

Mit tehettem volna érted,
És mi az, amit nem tettem meg?
Mindig ezt kérdezem magamtól.
Nem számít, hányszor érintem meg szívem ajtaját,
Ahogy az sem, miért vagyok olyan kíváncsi.
Ami kiáramlik innen belülről,
Az nem más, mint csupa boldog emlék.

Én csak...
Mindig is szerettelek.
Nekem csak...
Nekem csak ez az egy dolog
Volt a mindenem,
Most pedig jobban szeretlek, mint valaha.

Egyszer együtt kívántunk egy gyönyörű
Éjjeli csillagra nézve, nem igaz?
Csak arra emlékszem, mit akartam:
Hogy az a pillanat örökké tartson.
Így belegondolva,
Tényleg azt kellett volna kívánnom...

Mikor csillaggá váltál, *1
Isten nem volt sehol, erre megesküszöm.
Nincs is szükségem Istenre,
Csak rád, csak rád, ha itt lehetnél helyette...

Ez a város nélküled ugyanolyan
Unalmas és csendes, mint ezelőtt.
Úgy élek, mintha semmi sem lett volna itt.
Gyors ütemben teltek az évek és hónapok,
És ha felnéztem az éjjeli égre
A váltakozó évszakok mindegyikében,
Azokra a napokra gondoltam.

Halkan kívántam egyet.
Érted kívántam, aki egy égi csillag lett.
"Most már minden rendben van,
Meg tudok állni a saját lábamon."
De csak mert nem vagyok egyedül...

Én élek majd egyik feledben,
Ahogyan te is bennem élsz,
Úgyhogy újra, akárcsak akkor,
Nézz engem innen, közvetlen mellőlem.

Amikor tőled kívánok...
Tőled kívánok.

Jegyzetek:
*1: Mikor csillaggá váltál...
Itt a "csillaggá válás" kifejezés a halált, eltávozást jelenti.
Kimi ni Negai wo = tőled kívánok, ki halála után egy csillaggá vált.
A helyreigazításért köszönet Enshunak!

#237 Katherine In The Trunk - Katherine a csomagtartóban

The GazettE - Katherine a csomagtartóban



Ne menekülj többé az önzésbe!
Muszáj hízelegned nekem?
Ne hagyj egyedül soha többet!
Valójában csak azon agyalok,
Hogy igenis szeretném, ha hízelegnél...

Ne menekülj többé az önzésbe!
Legalább akkor melletted akarok lenni,
Mikor itatod az egereket.
Nem leszünk többet egyedül, ugye?
Én vagyok az egyetlen,
Aki megengedi neked, hogy bármit tegyél,
Mikor épp szembeszállok veled.

Ez a langyos szellő fujdogálja a gyertya lángját.
Amikor a fény kihuny, én is el akarok tűnni!
Hogy elrejtsem bosszúságomat, karomba zártalak,
Te pedig lenyaldostad könnyeim.

Szerelmem, kicsim...
Nincs szükségem üres szavakra.
Kicsim...
Szeretlek, Katherine!
Olyan kedves lenne tőled, ha tovább maradnál.
Ez szomorú, kicsim...
De hamar rendbe jövök!
Te vagy az egyetlen, aki ennyire hasonlít rám.
Kicsim...
Szükségem van rád, Katherine!
Maradj velem, csak velem!

Magányod gyógyítására
Ez a langyos szellő szolgál.
Magányod gyógyítására
Itt van egy kékszemű Katherine.

Ne menekülj többé az önzésbe!
Miért azzal végződött az egész,
Hogy megutáltál?
Miért bámulsz, s miért sikítasz
Ezzel a szomorú hanggal?

Ez a langyos szellő elfújja a gyertyát.
Kihunytak a fények,
Te pedig abbahagytad a kiáltozást.
Gyengéden megérintettelek...
Apró tested feltűnt előttem,
Majd lassan eldőlt.

Szerelmem, kicsim...
Hamar rendbe jövök, mert átláttam rajtad.
Szerelmem, kicsim...
Biztosan fáradt vagy, de ezt az éjszakát
Akkor is az ölemben fogod tölteni!
Jó éjt, kicsim...
Szeretlek, Katherine.
Végigsimítok arcodon, mi még mindig forró.
Jó éjt, kicsim...
Nem fogom elfelejteni az utolsó pillanatot,
Mielőtt szemeim barátságosan ragyogtak...

Most itt van ez a kékszemű Katherine
Ebben a csomagtartóban.
A dudálás visszhangzik, nincsenek kétségeim.
Katherine, ki annyira hasonlított rám, most magányos.
Meg foglak... *1

Jegyzetek:
*1: Meg foglak...
Ez egy hiányos mondat, angolban "I will ... you"-nak hangzott. A hiányzó ige a fantáziátokra van bízva. ;D

#236 Mata Kimi ni Bango wo Kikenakatta - Nem kérem el többször a mobilszámod!

Golden Bomber - Nem kérem el többször a mobilszámod!



Vonatra szálltam, hogy újra hazautazhassak
Mint mindig, ugyanabban az utcában.
Komolyan agyalni kezdtem a napról,
Mikor ismerem meg őt.
Beszélgetni szeretnék vele egy kicsit.

Amint hazaértem, fura sajnálatot éreztem,
Bántani akartam magam.
Itt egy esély, ez tutira egy új esély!
De, de...

Nem kérem el többször a mobilszámod,
Mert lesznek még napok, mikor találkozunk,
Miután visszatérek.
Nincs elég bátorságom...

Sajnálom, mint mindig.
Ha le tudnék nyugodni egy kicsit,
Újragondolnám a dolgokat és
Aggódnék a témáról, amiről
Beszélni akarok vele.
Ezekkel a szavakkal az arckifejezésem
Olyan, mintha virágok pompáznának
Az én kis világomban.

Valahogy nem vagyok képes
A szemedbe mondani azokat a szavakat,
Amiket tegnap éjjel raktam össze az ágyamban.

Ma sem kérem el újra a mobilszámod,
Simán csak elköszönök egy viszláttal,
És annyit mondok még mellé, hogy
"Majd látjuk egymást!"
Ma is olyan aranyos vagy,
És ettől úgy érzem, növekszenek a feltételeim...

Legközelebb, azaz holnap ugyanekkor
Sajnálatot fogok érezni amiatt,
Mert nem vagy itt, és ez mindennél jobban fáj...

Nem kérem el többször a mobilszámod,
Még akkor sem, ha idegességtől remegő hangon
Beszélek veled.
Annyira édes vagy, hogy még csak a szemeidbe
Se bírok belenézni...

Van barátod?
Mit csinálsz a szünetben?
Mit gondolsz rólam?
Még a negatív dolgokat is hallani akarom!

080?
Docomo vagy AU? *1
Vajon Miwa-san a háttérképed?
Meg akarlak ismerni!

Hogy megszerezzem a mobilszámod,
Infrán kellene megkapnom,
És felhívlak majd a szokásos, lezser stílusomban.
Te, ki lefényképeztél az utcán egy cicát,
Azt mondva, hogy "Jaj, de cuki", annyira szeretnivalónak láttalak!
Apránként teljesen megismerlek;
Lassacskán csökkenteni fogom feléd a távolságot...
És egy nap majd, egy nap...
Nem, még azelőtt!
Még azelőtt meg kell szereznem a számod,
Annak a számát, akit teljes szívemből szeretek,
Annak a mobilszámát!
El kéne kérnem a számod!
De meddig fogok még ilyen furán búcsúzkodni?!
Haljak meg, ha még egyszer megtenném!
Mit tegyek, mit tegyek?
Ölj meeeg! Kérlek, ölj meg minél hamarabb!
Kérlek, ölj meg azokkal a gyönyörű kezeiddel!

Jegyzetek:
*1: Docomo, AU
Ezek japán mobilmárkák, a nevükre kattintva megnézheted, hogy néznek ki. Vagy elég, ha a klipben ránézel a csaj mobiljára. :D

#235 Conceived Sorrow - Megfogant Bánat

Dir en Grey - Megfogant Bánat



Tövisek tekerednek a Nap köré,
A sajnálat egy sóhajjal keveredik.

Köpök és nevetek az álmokra,
Amikből már eleget láttam.
Az emberek szívét felfalja a magány,
Kegyetlenül növekszik az éhség.

Azokba a nem kívánt, fehér rétegekbe olvad;
A megtört igazság épp az ellentétévé fordult.
Szeress mosolyogni!

A szomorú reggel már rég meghalt.

Messzire megy, senki nem képes már elérni.
El akarok aludni az ártatlan gyengédségben,
Könnyektől ázott arccal.

Olyan nagy gondtalanságra vall,
Ha azt hazudod, terhes vagy.
Azok a borotvával okozott,
Áradó könnyek igazán édesnek tűnnek...

A szomorú reggel már rég meghalt.

Gyűlöltem magam, mert nem tudtam
Megbocsájtani félelmeimnek:
A hazugságnak és a szerelemnek.
De nem tudok visszamenni...

Messzire megy, senki nem képes már elérni.
El akarok aludni az ártatlan gyengédségben,
Könnyektől ázott arccal.

Csak visszhangzik a vöröslő ég hátterében;
De a sírást már senki sem hallja többé.

#234 Freedom Fighters - Szabadságharcosok

Miyavi - Szabadságharcosok



Szabadságharcosok vagyunk!
A nyomor istennőjét választjuk magunkénak.
Fiúk, fel a sisakkal, éééés támadás!
Egy épületet se hagyjatok épen!

Szólásszabadság?
Gondolatok szabadsága?
Az a féle szabadság, mi itt van az orrunk előtt,
Teljes mértékben mellőz minket...
Kérlek, kérlek, kérlek!
Mások hibáztatásának szabadsága,
A gyalázat szabadsága...
Szerezzünk pénz, és addig dobáljuk,
Míg szegényekké nem válunk.
Koccintsunk erre a korra!
Ezt hívják szabadságnak, ugye?
Koccintsunk!
Ez a szabadság, ugye?
Koccintsunk!
Szóóóval... még a szabadságot is el lehet adni, nemde?
Koccintsunk!
De akkor mi a szabadság?! Csak ezen tűnődöm...

Szabadságharcosok vagyunk...
Ha lehunyod szemeid, látod végre a kéklő eget,
S amint kinyújtod a karod, megérinted a szabadságot.
Pattanjunk fel a szivárványra egy esős napon;
A felhők felett mindig süt a Nap!

Szerezd vissza,
Szerezd vissza a szabadságot!
Rombold le,
Rombold le a királyságot!
Szerezd vissza,
Szerezd vissza a szabadságot!
Rombold le, rombold le...
Szerezd vissza,
Szerezd vissza a szabadságot!
Rombold le,
Rombold le a királyságot!
Szerezd vissza,
Szerezd vissza a szabadságot!
Rombold le, rombold le...

Koccintsunk!
Ez a szabadság hibája, ugye?
Koccintsunk!
Erre van szüksége a szabadságnak, ugye?
Koccintsunk!
Ezek szerint a szabadságot vissza lehet szerezni, ugye?
Koccintsunk!
De hát hol van a szabadság? Csak ezen tűnődöm...
"Szabadság, szabadság..."
Ez az, amit mondasz, de valójában mid is van?

Esős és viharos napokon a Nap csak kacag;
Villan, ragyog, s annyit mond: hahaha...

Szabadságharcosok vagyunk...
Ha lehunyod szemeid, látod végre a kéklő eget,
Szabadságharcosok vagyunk...
S amint kinyújtod a karod, megérinted a szabadságot.
Pattanjunk fel a szivárványra egy esős napon;
A felhők felett mindig süt a Nap!
Esős és viharos napokon a Nap csak kacag;
Villan, ragyog, s annyit mond: hahaha...

#233 Anomie - Anómia

Matenrou Opera - Anómia



Lobogtasd a zászlót!

Még csak most, nem akkor mikor megszülettél,
Most veszed észre ebben a keringő világban,
Hogy nincs szabadság.
Képes vagy mindent lenyelni,
Mindig a járt úton mész.
Hányszor mondtad már, hogy "Igen, igen!" ?!

Szerezz szabadságot!
Engedd ki a hangod, mik eltűntek pár szóért!
Engedd ki az igazi hangod!
Úgy kéne ezt tenned, mintha te is igazán akarnád!
Fogd be a szád!
Ne nézz másfelé, csak előre! Fuss!
Lélegezz, mintha még semminek sem lenne vége!

Ne fogadj el valamit csak azért,
Hogy megvédd saját magad.
Szavakkal próbálsz eldönteni mindent,
Szavakkal, amiket mások mondtak ki.
Mi uralkodunk!
Mi uralkodunk minden felett!
Húzd fel azt a lobogót, lengesd!
Gyerünk, állj fel, állj fel!

Szerezz szabadságot!
Engedd ki a hangod, mik eltűntek pár szóért!
Engedd ki az igazi hangod!
Úgy kéne ezt tenned, mintha te is igazán akarnád!

Szemeid eltemettettek ebben a városban,
Ahol már az ég is eltűnőben van.
Belebetegedtem az emberekbe...
Nem tudom se eltörölni, se együtt élni vele.
Hagyom zengeni kedvenc dallamodat,
Az élet hangjának bömbölését ebbe a világba.

Figyelj!
Hé, figyelj apró szívdobbanásaidra!
Együtt sír a te erőtlen hangoddal...

Szerezz szabadságot!
Engedd ki a hangod, mik eltűntek pár szóért!
Engedd ki az igazi hangod!
Úgy kéne ezt tenned, mintha te is igazán akarnád!
Fogd be a szád!
Ne nézz másfelé, csak előre! Fuss!
Lélegezz, mintha még semminek sem lenne vége!
Meg tudjuk csinálni!

Szemeid eltemettettek ebben a városban,
Ahol már az ég is eltűnőben van.
Belebetegedtem az emberekbe...
Nem tudom se eltörölni, se együtt élni vele.
Hagyom zengeni kedvenc dallamodat,
Az élet hangjának bömbölését ebbe a világba.

Ne feledd őszinte, tiszta szívedet,
Ne hagyd magad mögött, ébredj fel végre!
Ne feledd el többé az igaz fényességet,
S azt, hogy vannak emberek, kik gondolnak rád!
Rád, arra az emberre, aki valójában vagy.

Mi mind megváltoztatjuk a világot!

Jegyzetek:

A címről
Anómia: az anómia az az állapot, amikor egy társadalomban megszűnnek vagy felborulnak a normák, a szabályok, az emberek elvesztik a fogódzóikat. A normális viselkedés érvényét veszti, a szabályokat tömegesen nem tartják be vagy kijátsszák.
Na, ez teljesen passzol a dalszöveghez, ami a dallal együtt örökre belopta magát a szívembe.

#232 Last Game - Végső játszma

Matenrou Opera - Végső játszma



Ajkaidon egyre csak halmozódnak
A kiszínezett szavak,
De hiába; nem fognak beléd táplálni
Egy szerelmes érzést sem...
Térdeimre zuhanok - szeretem hallgatni a lihegést.
Ne nézz rám azokkal a szemekkel,
Mik úgyis mindjárt eltűnnek a semmibe!

Foglalkozz velem, csábíts el!
Zárd markodba minden hazugságod,
Hisz úgyis csak annyid maradt.
Fújj rám egy leheletnyi bánatot,
Rám, a testemre, mi olyan száraz,
Mint a rohadó csontok...

Még mindig képtelen vagyok bármit is tenni.
Gyújts tüzet a fejemben!
Micsoda mérgező gaia...
Egyre szebbé és szebbé foglak változtatni.

Rejtsd el azt a nyílt sebet,
Ne várj semmiféle kedves hangra!

Nézz rám még nedves szemeiddel!
Szívem legmélyén szörnyen értékes
Annak az időnek hatása,
Mikor kapcsolatba kerültem veled...
Ismételjük meg!
Foglalkozz velem, tegyél még többet,
Ahogy csak akarod!
Ölelj át szorosan azokkal a karokkal!

Még akkor is, ha nem szeretlek,
Akárhányszor karjaim közt tartalak,
Békét érzek elmémben,
S nem akarom, hogy elmenj.

Ajkaidon egyre csak halmozódnak
A kiszínezett szavak,
De hiába; nem fognak beléd táplálni
Egy szerelmes érzést sem...
Térdeimre zuhanok - szeretem hallgatni a lihegést,
Ami most épp olyan, mint ez.

Hagyd, hogy többet halljak
A hangból, ami elérte a csúcsot!
Egymásba fonódott ujjaink igenis akarják egymást,
Nem tudnak elválni egymástól!
Engedem, hogy testem izzadtan csúszkáljon,
S egyre többször fogok rád nézni kedves szemekkel.

Foglalkozz velem, csábíts el!
Zárd markodba minden hazugságod,
Hisz úgyis csak annyid maradt.
Fújj rám egy leheletnyi bánatot,
Rám, a testemre, mi olyan száraz,
Mint a rohadó csontok...

#231 Tenjou e no Kakehashi wo - Híd a Mennyországba

Matenrou Opera - Híd a Mennyországba



Elhalványulnak a színek;
Elvesztem világosságomat.
Miért élek még mindig ebben
Az elenyésző világban...?

A hűvös hajnal eljövetelével
Már tudom, hogy újra eljön a reggel.
Mióta csak élek,
Emlékeim csak veled vannak tele.

Aah~
Könnyekben török ki, mikor felfogom,
Hogy nem láthatlak többet.
Aah~
Valóban... tényleg mindig rám néztél,
Egyedül rám!

Magányos lépteim visszhangzanak a járdán,
Meggyújtott cigarettám füstje
Eltűnik a tél illatával.

Ha még egy kicsit, csak még egy kicsit
Érettebb lettem volna...!
Bár már rájöttem, hogy csak magamra számíthatok,
A napok, amiken annyit agyaltam,
Folytatódnak az örökkévalóságig.
Mégis... túl hamar értek célhoz.

Aah~
Könnyekben török ki, mikor felfogom,
Hogy nem láthatlak többet.
Aah~
Valóban... tényleg mindig rám néztél,
Egyedül rám!

Persze, hogy te sem tudsz aludni.
Valószínűleg épp olyan magányosnak érzed magad,
Mint én.
Kérlek, várj még egy kicsit tovább,
Míg elmegyek érted!

#230 Eve - Előest

Matenrou Opera - Előest



Ez a test erősen arányos
A növekvő vággyal,
Mint egy fügefalevélbe burkolózott előest.
Egy kis szégyenlőséggel és kísértéssel
Játszol velem, hogy kielégülhess.

Ez a kapzsiság hangja,
A vágy láncolata;
Érezd!

Továbbra is akarom!
Ez a megtévesztő kígyó hibája lenne?
Ha el tudtam volna kobozni,
Ha képes lettem volna rá,
Nem tűnnél el ilyen könnyen a fejemből!
Bár így legalább megértem,
Miért nem kellene kinyújtanom kezeimet.

Ez a kapzsiság hangja,
A vágy láncolata;
Érezd!
1... 2... 3... 4...
Kiégés!

Akárhányszor csak potyognak a könnyek,
Annyiszor esem én is el,
S amit látok a mély szerelemben,
Az az, hogy el fogsz tűnni a követők közül,
S nem marad más, csak a szomorúság.
Összeillesztem száraz testrészeidet,
Majd újra becsalak.
Akárhányszor csak potyognak a könnyek,
Annyiszor esem én is el,
S amit látok a mély szerelemben,
Az az, hogy el fogsz tűnni a követők közül,
Összeillesztem száraz testrészeidet,
Majd újra becsalak.
Ismered ezt a fajta magányt, mi teljesen körbevesz?

Olyan finom volt annak a bőrnek melegsége,
Mit megérintettem...!
Elrejtem bezárt szívem ebben az ürességben,
Amivel örökké kapcsolatban állok, s amitől függök.

Azt kívánom, hogy legyek szeretve!
Azt kívánom, hogy szeressek!
Kinyújtom ezeket a kezeket, boldogságot keresek.
Még ha úgy is születtem meg, ahogyan én akartam,
Nem tudtam úgy élni, ahogyan én akartam.
Már tudom, mennyire tökéletlen vagyok.

Akárhányszor csak potyognak a könnyek,
Annyiszor esem én is el,
S amit látok a mély szerelemben,
Az az, hogy el fogsz tűnni a követők közül,
S nem marad más, csak a szomorúság.
Összeillesztem száraz testrészeidet,
Majd újra becsalak.
Akárhányszor csak potyognak a könnyek,
Annyiszor esem én is el,
S amit látok a mély szerelemben,
Az az, hogy el fogsz tűnni a követők közül,
Összeillesztem száraz testrészeidet,
Majd újra becsalak.
Ismered ezt a fajta magányt, mi teljesen körbevesz?

#229 Vinushka

Dir en Grey - Vinushka



Kicserélem gondolataim a homályéval,
Visszatartom lélegzetem.
Áhh, ez csak egy üres burok.
Ez lenne az, ahol minden véget ér?
Éget az árnyék.
Áhh, én csak továbbra is felejteni akarok!
Dobd be vágyaid egy hangyabolyba!
Gyerünk!
Mindaz, amit tenned kell, csupán annyi,
Hogy megint újjászüless.

Hagyd aludni a holnapot,
S meglátod, béke fog költözni szívedbe.
Érezd magad szabadnak,
Indulj útnak borotvaéles érzéseiddel.
Még ha torzult állapotban is,
De van valami kis mentséged arra, hogy élsz.
Kihívom a könnyekig kényeztető holnapot.

Még a Dogra Magrát is belenevelték... *1
Ez a cél fájdalma, és az egyetlen személyiséged.
Mintha még azokat a színes szemeket is feldíszítették volna...
Nem akarom többet látni őket.
Vajon a képmutatás majd magától odamegy,
És elviszi magával?
Vörösen izzik egy színpad az éjjel...
A következőket annak a feltörekvő főszereplőnek ajánlom.
Ez az, ahol az igazság él.

Megcsalhatatlan szívem kis csücske azt mondja:
"Még mindig itt akarok lenni."
Kinek ne tudnánk megbocsátani?
Hagyom, hogy hallják hideg hangom, esküszöm!

A karmával fogok járni.
Sikítok ezzel a hús-vér testtel,
Ami elválasztja a mennyet és a poklot.
Kivésem a büntetésem...
Mi lesz mentségem a létezésemre, ha
Fenyítésem eltűnik a széllel?

"Csak bámultam a fémylő Holdat,
Elég sokáig ahhoz, hogy megunjam a Vajrát. *2
Még csak farkasemberré sem tudok válni!
Ez az egész csak annyira elég,
Hogy megőrítsen a sötétség.
Ki akarom szívni azt a nyakat...
Ez mind a maradványok üressége.
Nem fogom hagyni, hogy aludj!
Ints búcsút a kornak,
Mikor csak figyelemre vágysz.
Úgy tűnik, mintha kezdenél te is megőrülni."

Mindenki ki akarja nyújtani a karját,
Hogy elérhesse a boldogságot,
De az a vége, hogy szörnyekké válnak,
Kik a sötétségben hazudoznak.
A vég már elközelgett az élethez is.
Inkább visszamászok majd az anyaméhbe,
És szépen lassan megrohadok.
Akárhányszor ez megtörténik,
Szétporlad az arcod.

Senki nem akarja a fültépő igazságot hallani,
Még az elnyomottak sem.
Ellensúlyozd bűneidet és hagyd,
Hogy az élet véget érjen.

Ez az antitézis üressége, *3
Ezzé válik a fulladozó és síró föld.
Temesd el a csontokat ugyanazon a földön,
Hisz már így is teljesen belemerült a tételekbe.
Nehezedjen válladra a depresszió terhe!
Az az energikus tsunami messze visz engem,
S én csak tűröm keserű könnyekkel.
Nem tudom megérteni a dolgok értékét,
Azt a sor tetemet a 13 lépcső tetején. *4
Nézed az embereket, milyen barátságossá lesznek,
S közben még tapsolnak is.
Ez az egész lányos gondolatokkal keveredik,
Így bánt meg olyan könnyen másokat.
Így látni téged mindennél rosszabb...

Vérfröccsenés,
Alapösztönök tolongása...
Beszéljünk a halálról!

A karmával fogok járni.
Sikítok ezzel a hús-vér testtel,
Ami elválasztja a mennyet és a poklot.
Kivésem a büntetésem...
Mi lesz mentségem a létezésemre, ha
Fenyítésem eltűnik a széllel?

Senki nem akarja a fültépő igazságot hallani,
Még az elnyomottak sem.
Ellensúlyozd bűneidet és hagyd,
Hogy az élet véget érjen.

Bűn, hogy élnem kell,
Mert én magam vagyok az ördög...?

Jegyzetek:
*1: Dogra Magra: ez egy könyv és egy film. Detektívregény, de emellett az egyik legnagyobb egzisztencialista mű a XX. században.
*2: Vajra: ez egy szanszkrit szó, ami egyaránt jelenti a villámlást és a gyémántot is. Anyagját tekintve ez egy szertartáshoz szükséges tárgy, egy kis fém fegyver, ami egy gyémánt természetét, jellemét szimbolizálja. (Bármilyen anyagot el tud vágni, csak saját magát nem.)
*3: Antitézis: klasszikus retorika gondolatalakzata; két ellentétes jelentésű szó, szócsoport, mondat vagy szövegegység szembeállítása valamely nyelvi-logikai egységen belül. Az elrendezés (dispozíció) során poláris alakzatok jönnek létre az egymással egyenrangú tagok szembeállításával.
*4: 13 lépcső: a múltban, mielőtt egy halálraítélt börtöntöltelék meghalt, fel kellett másznia 13 lépcsőfokon.